Az álszenvedő igék onnan kapták a magyar nevüket, hogy alakjuk passzív, jelentésük azonban aktív, így csak passzívumban ragozhatók. A deponens szó (letevő) azt jelzi, hogy az ilyen aktív jelentésű igék ”leteszik” aktív alakjaikat, és csak a passiv alakokat használják, de aktív jelentésben.
Az álszenvedő igék is infinitivusuk alapján sorolhatók be a coniugatiókba.
Imperfectum-tövük is aktív igékhez hasonlóan képezhető. Ragozásuk a megfelelő coniugatio szerint történik, ám értelmezés szerint passzívumban.
Egyes álszenvedő igék és activ praesens alakjuk:
I. coni.
II. coni.
III. coni.
IV. coni.
hortor
vereor
nascor morior
audio
hortaris
vereris
nasceris, moreris
audis
hortare
verere
nescere morere
audit
hortatur
veretur
nascitur moritur
hortamur
veremur
nascimur morimur
audimus
hortamini
veremini
nascimini morimini
auditis
hortantur
verentur
nascuntur moriuntur
audiunt
bátorít
fél
születik meghal
meghall
Egyes álszenvedő igék és passiv praesens alakjuk:
laudor
moneor
legor capior
audior
laudaris
moneris
legeris caperis
audiris
laudare
monere
legere capere
audire
laudatur
monetur
legitur capitur
auditur
laudamur
monemur
legimur capimur
audimur
laudamini
monemini
legimini capimini
audimini
laudantur
monentur
leguntur capiuntur
audiuntur
dicsér
büntet
küld elfog
hallgat
Félig álszenvedő igék (verba semideponentia)
A latinban folyamatos (imperfectum) alakjaikat cselekvő formákkal, befejezett (perfectum) alakjaikat viszont szenvedő formákkal képzik, például gaudet (örül, folyamatos jelen), de gavisus est (örült, befejezett jelen, szenvedő alakkal kifejezve).