Az ablativus főleg az igének és a melléknévnek, ritkán a főnévnek szolgál kiegészítéséül.
Az ablativus qualitatis, mint a genitivus qualitatis, lehet jelző és állítmányi kiegészítő:
vir magna sapientia (nagy bölcsességű ember), homo humili statura (kistermetű ember, kicsiny ember); Caesar nigris oculis fuit (Caesar fekete szemű volt).
Melléknevek és néha igék mellett fordul elő a megszorítás jelölésére ablativuslimitationis (-ra, -re nézve): eloquentia praestantissimus (ékesszólásban kiváló); maior natu (idősebb); homo natione Germanus (nemzetiségére nézve germán).
A comparativus mellett az ablativus comparationis: Tullus ferocior erat Romulo (vagy quam Romulus) (Tullus hevesebb volt Romulusnál (vagy mint Romulus).
A plus, amplius, longius, minus szavak után a quam egyszerűen elmarad: pestilentia plus trecentos cives consumpsit (a pestis több mint háromszáz polgárt elpusztított).
Ab praepositióval vagy puszta ablativussal (separationis) állnak: alienus (idegen), purus (tiszta), immunis (mentes), liber (szabad), vacuus (üres).
A következő igék mellett áll ablativus obiectivus: utor (használok), fruor (élvezek), fungor (állásban vagyok), potior (hatalmamba kerítek), vescor (eszem) (de: rerum potiri (a főhatalmat kézrekeríteni).
Ablativus separationis, a tárgy ab, ex, de praepositióval vagy puszta ablativussal, a személy mindig ab praepositióval: abstinere iniuria (igazságtalanságtól tartózkodni), loco movere (helyéről eltávolítani), ex urbe depellere (a városból elűzni), cedere (e) loco, urbe (távozni egy helyről, a városból), cedere (e) vita (kimúlni, meghalni), excedere (ex) pugna, proelio (a harcból távozni); de csak: abdicare se magistratu (hivataláról lemondani).
Ablativus originis: ortus, prognatus (genitus, satus, natus, editus) mellett a szülő, család, rend puszta ablativusba kerül; az anya puszta ablativusos vagy ex; ősöktől való származás: ab aliquo; képes értelemben ab és ex.
Ablativus mensurae: mennyivel kisebb, -nagyobb valami? comparativus, superlativus és igék mellett: superare, antecellere (felülmúlni), malle (inkább akarni), antecedere (megelőzni), decem pedibus altior (tíz lábbal magasabb), multo maior (sokkal nagyobb), tanto optimus (annyival legjobb); paulo, quanto, aliquanto; paucis diebus post, ante (később, előbb).
Genitivussal állhatnak: com-, re-, implere (megtölteni); egere és indigere (szüksége van, rászorulni). Hasonló jelentésű melléknevek közül genitivussal áll: plenus, inops, fertilis (teljes, tehetetlen, gyümölcsöző); ablativussal: onustus (megrakott), praeditus (megáldott), frequens (gyakori, népes), refertus (zsúfolt), purus (tiszta), nudus (mezítelen), orbus (árva).
Opus est személytelenül: opus est libris (szükségem van könyvekre); személyesen: mihi opus sunt libri (nekem szükségem van könyvekre). Amire szükség van, kifejezhető infinitivussal, accusativus cum infinitivoval.
Hol?-kérdésre in + ablativus loci.
In praepositio nélkül:
1. locus, pars és főnevek totus-sal: tota urbe (az egész városban), toto orbe terrarum (az egész földkerekségen); dextra (parte) (jobbra, jobb oldalon);
2. se tenere (castris, oppido) (tartózkodni) (táborban, városban);
3. a mozgást jelentő igéknél (merre?-kérdésre): ibam via sacra (a szent úton mentem); media urbe pergunt (a város közepén mennek);
4. városnevek (l., II. declinatio pluralis és III. declinatio): Athenis, Tarquiniis, Neapoli (Athénban, Tarquiniumban, Nápolyban).
1. számhatározóknál: bis in die (naponta kétszer), ter in anno (évente háromszor);
2. jelző nélküli korhatározásoknál, hivatalok jelölésénél: in pueritia (gyermekkorban), in senectute (idős korban), in consulatu (consulatus idején) (de prima pueritia (kisgyermekkori), primo consulatu (consulatus ideji));
3. állapothatározásoknál: in fame (éhség idején), in tempore (kellő időben); bello (a háborúban); in bello (háborús időkben); in proelio (a csata alatt), proelio (csatában).
Az eszközhatározás praepositio nélkül ablativus instrumenti által történik. A cselekvő személyt, aki által történik valami, ab + ablativussal fejezzük ki: oculis cernimus (szemünkkel látunk); lapide ictus (kőtől sújtott); a Romulo condita (Romulustól alapított); mundus a deo creatus (az istentől teremtett világ).
A vásárlást, eladást, bérbeadást jelentő igék mellett az árat ablativus pretiivel fejezzük ki: magno, permagno, plurimo, parvo, minimo, auro, magna pecunia, duobus talentis.
Az ablativus modi esetében kell cum, ha a módhatározó puszta főnév: cum dignitate vivere (méltósággal élni), cum celeritate volare (sebesen repülni), cum voluptate legere (élvezettel olvasni).
Cum állhat, el is maradhat, ha a módhatározó jelzős főnév: summa (cum) dignitate vivere (teljes méltósággal élni), incredibili (cum) celeritate volare (hihetetlen sebességgel repülni).
c. iure, iniuria, lege, ratione ac via, ordine, auspicio, silentio (jog, igazságtalanság, törvény, annak rendje és módja szerint, rendelés, tanácsadás, csend) szavaknál.
Az ablativus causae rendesen praepositio nélkül áll.
Jegyezzük meg, hogy puszta ablativus causae áll: dolere (fájdalmat érezni), gaudere, laetari (örülni), exultari (ujjongani), delectari (gyönyörködni), maerere (szomorkodni), angi (aggódni); laetus (örvendő), maestus, tristis (szomorú), anxius (aggódó) szavak mellett. Az érzelmet kifejező ablativus causae mellett kiegészítésül szolgál a participium perfectum: amore impulsus (szeretetből), aviditate motus (kapzsiságból), superbia elatus (felfuvalkodottsággal), metu perterritus (rémülten), stultitia occaecatus (együgyűséggel) {a példákban levő dőltbetűs szavakat magyarra általában nem fordítjuk}.
Az ablativus absolutus tulajdonképen participiális jelzővel ellátott ablativus temporis, ablativus causae vagy (ritkábban) másféle ablativus. A magyarban megfelel az ablativus absolutusnak valamely határozós kifejezés vagy mellékmondat: sole orto (napkelte után), regibus exactis (a királyok elűzése után), eo nuntio allato (erre a hírre). A magyar (idő-, okhatározó-) mellékmondat csak akkor fordítható ablativus absolutusszal, ha nincs ugyanazon alanya, mint a rákövetkező főmondatnak:pl. miután Xerxes megölte a papokat, Athént felégette. Hogy ablativus absolutus alkalmazható legyen, a mellékmondatot átalakítjuk, mert egy alany van a fő- és mellékmondatban: Xerxes interfeetis sacerdotibus Athenas incendio delevit (Xerxes, miután a papok megölettek, Athént felégette).
Okhatározó mondattal fordítható: homines timoris expertes esse debent deo res humanas moderante (minthogy isten intézi az emberek ügyeit, félelem nélkül lehetnek). Fordítható az ablativus absolutus megengedő, feltételes mondattal is.
A participium helyett áll az ablativus absolutusban néha valamely állapotot jelentő melléknév: pl. vivus, superstes, invitus, propitius, inscius, ignarus, salvus, incolumis (élő, túlélő, vonakodó, szíves, tudatlan, idegen, egészséges, sértetlen) vagy cselekvő személyt, életkort, hivatalt jelentő főnév: pl. dux, adiutor, comes, auctor, testis (vezér, hadsegéd, nevelő, jótálló, tanú): Hannibale vivo (Hannibal életében), patre ignaro (atyja tudtán kívül), quo duce (kinek vezérlete alatt), Cicerone consule (Cicero consulsága alatt).