A mutató névmás a tág értelemben vett nyelvtani tárgyra utal és azt helyettesíti. Kifejezi a beszélőnek a tárgyhoz való térbeli, időbeli viszonyulását, utalva ennek közelségére, távolságára.
A mutató névmások declinatiója a névmási declinatiót követi; ez hasonló az I. és II. declinatios melléknevekhez.
Singularis
Nominativus
hic, haec, hoc (ez)
iste, -a, -ud (az)
ipse, -a,-um (maga)
Accusativus
hunc, hanc, hoc (ezt)
istum, -am, -ud (azt)
ipsum, -am, -um (magát)
Genitivus
huius, hujus (ezé)
istius (azé)
ipsius (magáé)
Dativus
huic (ennek);
isti (annak)
ipsi (magának)
Ablativus
hoc, hac, hoc (ettől);
isto, -a, -o (attól)
ipso, -a, -o (magától)
Pluralis
Nominativus
hi, hae, haec (ezek)
isti, -ae, -a (azok)
ipsi, -ae, -a (maguk)
Accusativus
hos, has, haec (ezeket)
istos, -as, -a (azokat)
ipsos, -as, -a (magukat)
Genitivus
horum, harum, horum (ezeké)
istorum, istarum, istorum (azoké)
ipsorum, -arum, ipsorum (maguké)
Dativus
his (ezeknek)
istis (azoknak)
ipsis (maguknak)
Ablativus
his (ezektől)
istis (azoktól)
ipsis (maguktól)
Egyéb gyakori mutató névmások:
idem, eadem, idem (ugyanaz)
is, ea, id (ugyanaz)
Hic egyes alakjai -ce szótaggal megtoldva is előfordulnak; iste és ille egyes alakjai -c-vel megtoldva: istaec, illoc; illa, illi, illos régi alakjai: olla, olli, ollos.
Használatuk:
Ha az alany mutató- (, vagy kérdő) névmás, akkor az alany veszi fel az állítmánykiegészítő főnév nemét: haec (nem hoc!) est mea sententia (ez az én véleményem).
A "hogy"-kötőszóval kezdődő mondat gyakran egy, a főmondatban levő mutató névmás kifejtését adja. Ennél "quod"-dal fordítjuk: id (illud, id), quod … az a körülmény, hogy …;
inde (ex eo), quod … (abból, hogy …); in eo, quod … (abban, hogy …); pro eo, quod … (ahhoz képest, hogy …); propterea (ideo), quod … (azért, hogy …).
A harmadik személyű névmások gyanánt mutatónévmásokat (is, ea, id - az, ő) használ a latin.