Összeállította: Kovács J. László dr.
A határozószó
A határozószó (adverbium)
A II. declinatiojú melléknevekből -
eképzővel-, a III. declinatiojú melléknevekből -
ter képzővel alkot a latin adverbiumokat:
longe (hosszan), pulchre (helyesen); acriter (sajgón), prudenter (okosan).
(De: bene (jól), male (rosszul), difficulter (nehezen), audacter (bátran)!)
Egyéb adverbiumképzési módok
Gyakorta ablativust használ a latin határozószónak:
crebro (gyakran), falso (hamisan)
Gyakorta neutrum accusativust:
facile (könnyen), ceterum (különben), multum (nagyon sokszor)
Találhatók az előzőeken felül más képzőkkel főnevekből alkotott határozószók: passim (teljesen), furtim (titkon).
A határozószók fokozása
A latinban egyes határozószók fokozhatók.
Comparativusaik -
ius-, superlativusaik -
errime, -issime, -illime képzők révén állnak elő:
recte (egyenesen) - rectius (egyenesebben) - rectissime (legegyenesebben);
facile (könnyen) - facilius (könnyebben) - facillime (legkönnyebben)
niper (utólag) - nuperrime (legújabban, csak a minap).