A participium melléknévi, jelzői és állítmányi kiegészítői használatú. Igei természeténél fogva kiegészítőket kíván, akár az ige (tárgyat, határozószót).
A participium praesens genitivua obiectivussal áll, de accusativussal is: gloriam appetens (ha dicsőségre vágyik); gloriae appetens (kinek állandó tulajdonsága a dicsőség utáni vágy).
A participiumok fordíthatók: melléknévi és határozói igenevekként valamint jelzői-, oki-, időhatározói mellékmondatként.
Fontos a főnévvel történő fordítás: sol oriens (a napfelkelte), malum nascens (a baj keletkezése), ab urbe condita, post Christum natum, ob Capitolium defensum (a Capitolium megvédése miatt), ad liberandam patriam (a haza felszabadítására), in eligendis amicis (a barátok megválasztásában).
A participium perfectum az opus est mellett főnévi jelentésű: consulto opus est (megfontolásra van szükség).
A participium futurum activum szándékot és célt fejez ki. Esse igével együtt adja a coniuctivum periphrastica primát.
A participium futurum passivum vagy gerundivum szükségességet fejez ki. Esse igével együtt adja a coniuctivum periphrastica secundát.
Igekiegészítőként a tárgy rendeltetését fejezi ki: trado, mitto, permitto, relinquo, accipio mellett. Pueros excolendos tradere (a fiúkat neveltetésre átadni), mortuum sepelienum tradidit (a halottat temetés végett átadta).
Curo és a participium futurum passivum a magyar műveltető igének felel meg: regem reducendum curavit (a királyt visszavezettette). A participium futurum passivum és gerundium: -endus, -i, -o, -um végződése helyett a régi kiejtés szerinti -i undus, -i, -o, -um használatos: rebus repelundis, in iure dicundo. A latin az adverbiális kifejezést gyakorta egy odaillő participiummal egészíti ki vagy azt melléknévvel (participiummal) helyettesíti: pugna ad Cannas commissa; pugna Cannensis.
Egyes praesens participiumok is, melyek állandó tulajdonságot jelentenek, genitivus obiectivussal állnak: amans patriae (hazaszerető), appetens gloriae (dicsőség után vágyódó), veritatis diligens (az igazságot szerető), sitiens virtutis (az erény után szomjazó), patiens frigoris (hideget tűrő).
Az érzelmet kifejező ablativus causae mellett kiegészítésül szolgál a participium perfectum: amore impulsus (szeretetből), aviditate motus (kapzsiságból), superbia elatus (felfuvalkodottsággal), metu perterritus (rémülten), stultitia occaecatus (együgyűséggel) {a példákban levő dőltbetűs szavakat magyarra általában nem fordítjuk}.
A participium helyett áll az ablativus absolutusban néha valamely állapotot jelentő melléknév: pl. vivus, superstes, invitus, propitius, inscius, ignarus, salvus, incolumis (élő, túlélő, vonakodó, szíves, tudatlan, idegen, egészséges, sértetlen) vagy cselekvő személyt, életkort, hivatalt jelentő főnév: pl. dux, adiutor, comes, auctor, testis (vezér, hadsegéd, nevelő, jótálló, tanú): Hannibale vivo (Hannibal életében), patre ignaro (atyja tudtán kívül), quo duce (kinek vezérlete alatt), Cicerone consule (Cicero consulsága alatt).
A participium futurum passivi mellett nem ablativus, hanem dativus áll. Így költőknél néha dativus áll ablativus helyett a passivum mellett.