Összeállította: Kovács J. László dr.
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágába, azon
belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozik. Közeli rokonai
az oszk és az umber nyelvek voltak. Hatott rá az etruszk nyelv is,
ennek mértékéről nincsenek ismeretek.
A latin nyelv az ókori Itália Latium nevű tartományának nyelve volt. A
Római Birodalom terjeszkedésével az ókor-középkor idejében az egész
mediterrán térségben elterjedt, s annak hivatalos nyelvévé vált. A mai
újlatin nyelv az egyes provinciákban elkülönült beszélt változatokból
(vulgáris, azaz népi latin) alakult ki.
A latin nyelvtörténet periódusai:
- időszámításunk előtt 100-ig az archaikus latinság kora,
- időszámításunk 476. évéig a klasszikus latinság kora,
- a XV. századig pedig a késő-, illetve középlatinság kora tartott.
A XV. század és 1844 között Magyarországon is hivatalos nyelv volt a
latin.
A neolatin nyelveket ma mintegy 850 millió anyanyelvi beszélő, az
emberiség 15%-a használja világszerte (olasz, spanyol, portugál,
francia, román).
Sok latin származású szó (főként nemzetközi szó) található más modern
nyelvekben is, mint például az angolban – ahol a francia közvetítésével
a latinból származó szavak aránya szélsőségesen magas. A ma használatos
angol, magyar, stb. szókincs fele (általában az elvont fogalmak) is
latin származásúak. Egyes kifejezések annyira beépültek a magyar
nyelvbe, hogy latin eredetüket már észre sem vesszük. Közéjük tartozik
a "persze" (latin per se intellegitur "magától értetődik") és még számos egyéb.
A latin nyelv a mai napig a római katolikus egyház hivatalos nyelve,
így a Vatikán állam hivatalos nyelve. A latint a göröggel egyetemben az
élőlények rendszertani elnevezésére és a nemzetközi orvosi szaknyelvben
használjuk. De nem nélkülözi a jogtudomány sem, ezen kívül a
közszókincs sem.
Magyarország irodalmát a "deák" nyelv jelentősen meghatározta. A
középkori latin nyelvű egyházi legendák (pl. Szent István egyes
legendái), kódexek, királyi dekrétumok (pl. Aranybulla), gesták (pl.
Gesta Hungarorum), a humanista költészet (Janus Pannonius) és Mátyás
király corvinái, a protestáns drámák (pl. Lackner Kristóf, Ladiver
Illés, Andreas Sartorius), a magyarországi kultúra fontos részét
alkotja.
1844-ben a latin államnyelvet Magyarországon felváltotta a magyar nyelv.