Latin nyelvtan - Coniugatiók

Összeállította: Kovács J. László dr.

Igeragozások

Az igék (verba) és ragozásuk


Az ige cselekvést, történést, létezést kifejező, ragozható szó, amely alakját személy, szám, idő, mód és szemlélet (aspectus) szerint változtathatja.

Az ige lehet cselekvő és szenvedő igenemű, illetve tárgyas és tárgyatlan.


Az ige lehet szabályos (regularis) (pl. eo, ire, ivi, itus (vonul, indul)) és rendhagyó (irregularis) (pl. libet (tetszik)).



A latin igéknek négy implicit szótári igealakja van:

1. activum indicativus praesens imperfectum singularis I. személy: sano (gyógyítok, jóváteszem)


2. Infinitivus imperfectus activi: sanare (gyógyítani, jóvátenni)


3. Activum indicativus praesens perfectum singularis I. személy: sanavi (gyógyítottam, jóvátettem)


4. Supinum accusativus: sanatum (gyógyított, jóvátett)


Megjegyzés: az implicit alak a felsorolt alakok általában rejtett, közvetett voltát jelenti. A fenti sano ige szótári alakja: "sano 1", amely azt jelenti, hogy ez az ige az I. declinatio szerint ragozódik és igealakjainak végződése ennek megfelelően tipikus: -o, -are, -avi, -atum.


A latin igék ragozásuk szerint 4 coniugatio-csoportba sorolhatók.
Az egyes igealakok ezeknek megfelelően változó, s ezekkel összefüggésben adódnak a szótári alakok: a II. declianatióba tartozó abhorreo ige szótári alakja: abhorreo 2 ui (visszariad, elborzad, elretten, utál, irtózik), melynek implicit tartalma: abhorreo, abhorrere, abhorruī;


a III. declianatióba tartozó contemno ige szótári alakja: contemno 3 tempsi, temptus (becsmérel, kigúnyol), melynek implicit tartalma: contemno, contemnere, contempsi, contemptus;


a IV. declianatióba tartozó sentio ige szótári alakja: sentio 4 sensi, sensus (észrevesz, érez) implicit tartalma: sentio, sentire, sensi, sensus.


A latin rendhagyó igéket, azok szótári alakjait - akár más idegen nyelvekben is - külön ismerni és használni szükséges.


A latin igék jellegzetességei:


A. A latin nem tesz különbséget az alanyi és tárgyas ragozás között (pl. amabant jelenti azt, hogy szerettek (alanyi), de azt is, hogy szerették (tárgyas).


B. A latinban a személyes névmások kitétele "felesleges", hiszen az ige száma és személye biztosan rámutat a személyre. Ha a névmás hangsúlyos, akkor a személyes névmás teszi azzá.


C. A latin igék különöző ragozási osztályokba tartoznak (ld. fentebb). A hovatartozást az imperfectum tövének véghangzója határozza meg, amely

I. coniugatioban: -a;

II. coniugatioban -e:

III. coniugatioban: -mássalhangzó vagy -i illetve -u;

IV. coniugatioban: -i -


és ez a tő szolgál az egyes igealakok képzésére.
Az imperfecta actioban ehhez járulnak hozzá a módjelek, időjelek és személyragok.


D. A latin igéket igenem, igemód, igeidők és állapot - mint nyelvtani alpfogalmak - szerint kezeljük.


E. A latin III. coniugatioban a kiejtést nehezítő mássalhangzótorlódás elkerülésére magánhangzó-betoldáshoz folyamodik.

Pl. az audio (hallok) ige esetében -melynek coniugálása alkalmával az imperfectumtőhöz (audi-) az -o, -s, -t, -mus, -tis, -nt személyragok kapcsolódnak - elvileg az alábbi alakok jönnének létre: audio -audis-audit-audimus-auditis-audint. Látható, hogy a pluralis III. személyben (audint) -nt mássalhangzótorlódás lépne fel. Ezt a latin egy -i- kiejtéskönnyítő hang betoldásával segíti (audiunt). Természetesem a rövid -i tövűek esetében erre a kötőhangzóra nincs szükség.

Egyéb torlódás elkerülésére pl. az i az -r-el kezdődő végződések - így az infinitivus -re képzője előtt - e-vé változik (pl. regre helyett regere (irányítok)).


Coniugatiós kategóriák


A latin igéknek hatféle idejük (tempus) létezik:

Jelen idő (praesens): a jelen időben folyó cselekvést jelzi;

Múlt idő (imperfectum): a múlt időben történt cselekvést jelzi;

Jövő idő (futurum simplex): még meg nem történt cselekvést jelzi;

Régmúlt idő (perfectum): a múltban történt és akkor be is fejeződőtt cselekvést jelzi;

Befejezett múlt idő (plusquamperfectum): a múltban történt cselekvés előtt történt cselekvést jelzi;
Befejezett jövő idő (futurum exactum): a jövőben befejezésre kerülő cselekvést jelzi

A különböző idők képzéséhez vesszük az ige tövét és hozzátesszük a személyi végződést. Pl. amo, amare, amavi amatus (szeretek) ige esetén az ige töve ama-, ehhez tesszük pl. jelen időben az akítv jelen idejű végződéseket (amo, amas, amat, stb.)

A végződések attól különböznek, hogy mely igeidőt óhajtjuk képezni. Mivel a latinban a mondat alanyát nem jelöljük - mert az az ige végződéséből kiderül, hogy mely személlyel kapcsolatos - azt nem képezzük. Pl. a latin kifejezésben: amat ianua limen (az ajtó szereti a küszöböt, az ajtó mindig zárva van).


A latin igeragozás összefoglaló táblázatai

(teljes méretűre nyitáshoz kattints a képre)
Latin coniugatio I. Latin coniugatio II. Latin coniugatio III. Latin coniugatio IV.