Összeállította: Kovács J. László dr.
Supinum
A supinum
A supinum: negyedik declinatios főnévi igenév. Három féle igető létezik: praesens, perfectum- és a
supinumtő.
A supinumnak 2 alakja van:
A. singularis accusativus:
-um végű, és a cselekvés célját jelöli meg adás-, mozgást kiváltó- vagy jelentő igék mellet, pl. legatos mittunt auxilium rogatum (követeket küldenek, hogy segítséget kérjenek).
B. singularis ablativus: -
u végű, egyes melléknevek és fas (szabad), nefas (nem szabad) mellett tekintethatározóként áll (ablativus limitationis).
Használata a nascor (születik) igére és néhány érzékelést vagy mondást jelentő igére korlátozódik: horribile dictu (rettenetes mondani {mondásra nézve rettentő}, maior natu (születésre nézve idősebb).
A mozgást jelentő igék mellett az ~
um végű supinum célt fejez ki: venatum ire (vadászatra menni).
Az ~
uvégű supinum
ablativus limitationis értelmében használatos: a fas (szabad), nefas (nem szabad), nem ragozható főnevek és egyes melléknevek mellett: incredibilie dictu (alig hihető), visu iucundus (szemgyönyörködtető), aspectu turpis (rút látvány), intellectu difficilis (nehezen megérthető).