A coniunctivust felszólítás, kívánság, lehetőség vagy kétkedés kifejezésére használja a latin.
Megkülönböztetünk coniunctivust a főmondatban, és coniunvtivust a mellékmondatban.
A főmondatban a latin praesens coniunctivust mindig „lehet, bárcsak, hadd, lehet, kell” szavakkal fejezzük ki.
kívánság (optativus) Éljen!
felszólítás (horativus) Menjünk!
kétkedés (deliberativus) Mit ne tegyek még?
lehetőség (potentialis) Hol találni egy bátor katonát?
megengedés (concessivus) Lehet, hogy nem látják, de nézik.
A mellékmondatban a coniunctivust csupán bizonyos esetekben adjuk vissza, mert a magyarban nem szükséges fordítani. Az alábbiakban felsorolunk néhány coniunctivust, amelyek coniunctivusos mellékmondatokat vezetnek be:
ut + coniunctivus … hogy
ita...ut + coniunctivus úgy …, hogy
tam...ut + coniunctivus annyira …, hogy
ne + coniunctivus hogy ne …
cum + coniunctivus amikor
Az esetek egy részében a jelentés megváltozik, ha a szót indicativ vagy coniunctiv ige követi: