Összeállította: Kovács J. László dr.
Coniunctivus
Coniunctivus
A coniunctivust felszólítás, kívánság, lehetőség vagy kétkedés kifejezésére használja a latin.
Megkülönböztetünk coniunctivust a főmondatban, és coniunvtivust a mellékmondatban.
A főmondatban a latin praesens coniunctivust mindig „
lehet, bárcsak, hadd, lehet, kell” szavakkal fejezzük ki.
kívánság (optativus) Éljen!
felszólítás (horativus) Menjünk!
kétkedés (deliberativus) Mit ne tegyek még?
lehetőség (potentialis) Hol találni egy bátor katonát?
megengedés (concessivus) Lehet, hogy nem látják, de nézik.
A mellékmondatban a coniunctivust csupán bizonyos esetekben adjuk vissza, mert a magyarban nem szükséges fordítani. Az alábbiakban felsorolunk néhány coniunctivust, amelyek coniunctivusos mellékmondatokat vezetnek be:
ut + coniunctivus … hogy
ita...ut + coniunctivus úgy …, hogy
tam...ut + coniunctivus annyira …, hogy
ne + coniunctivus hogy ne …
cum + coniunctivus amikor
Az esetek egy részében a jelentés megváltozik, ha a szót indicativ vagy coniunctiv ige követi:
cum + indicativus amikor (időpont)
cum + coniunctivus amikor (időpont + ok)
ut + indicativus mintegy, mintha (összehasonlító)
ut + coniunctivus azért, hogy …