Magyar-Latin szótár »
érv latinul
| Magyar | Latin |
|---|---|
| érvénytelenítő akadály | |
| érvénytelenítő záradék | |
| érvénytelenül | |
| érvénytelenül határozószó | infirmeadverb |
| ér valakit | incurro [curri, cursus](3rd) |
| ér valakit ige | venio [venire, veni, ventus](4th) |
| ér valakit (dat, in acc) | expeto [petivi, petitus](3rd) |
| ér valami valakit | incido [cidi, incasus](3rd) |
| ér valamit | |
| ér valamit (gen pretii) | |
| ér vhova | contingo [tigi, tactus](3rd) |
| a bizonytalan ítélet nem érvényes | |
| a házasság érvénytelensége | |
| a jogcselekményt érvénytelenné tevő (törvény) | irritans [~antis](2nd) |
| a jogellenes magánszerződések érvénytelenek | contra iuris civilis regulas pacta conventa rata non habentur |
| a királyok végső érve (háború, a fegyverek ereje) | |
| a képtelenségig, a lehetetlenségig ("ad absurdum" vinni valamit annyi, mint helyes elvet, elgondolást - annak mindenáron való merev alkalmazásával - érvényre juttatni) | |
| a kérvénnyel alakított ítélet illeti | |
| a különleges törvény érvényteleníti az általános szabályt | |
| a magas ember ritkán okos, de ha okos, akkor nagyon okos (ez a mondás a középkorban érvényes lehetett, manapság már nem) | |
| a meghozott törvény szempontjából (valamely jogi kérdés megítélése az érvényben lévő törvények alapján) | |
| a pápa és valamely kormány között létrejött nemzetközi jogi érvényű, ünnepélyes megállapodás főnév | concordatum [concordati](2nd) N |
| a szerződés érvénye a szerződő felek beleegyezésétől függ | |
| a tudatlanság, azaz valaminek a nem tudása még nem érv | |
| a végső érv | |
| akkortól, attól kezdve (jogi aktus érvényességének régebbi időpontjára vonatkozóan) | |
| ami jogilag érvénytelen, nem minősül akadálynak | non praestat impedimentum, quod de iure non sortitur effectum |
| ami kezdetben érvénytelen volt, mindig érvénytelen marad | |
| aminek érvényét valaki megtámadja, abból jogot magának nem igényelhet | ex eo non debet quis fructum consequi, quod nisus extitit impugnare |
| amíg élek, remélek! (Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök jelmondata) | |
| argumentum (érv, érvelés) főnév | arg.noun |
| argumentum (érv, érvelés; a függvény független változója) főnév | argnoun |
| az érverést tapogatja | |
| az érvényben lévő jog szerint | |
| az érvényességhez | |
| az érvényességhez (tartozik) | |
| az útról letérve | |
| azt hiszem, hogy ő meg lesz dícsérve | |
| belföldön érvényesnek minősítés | nostrificatio [~onis]F |
