Hungarian | Latin |
---|---|
érvénytelenítő akadály | |
érvénytelenítő záradék | |
érvénytelenül | |
érvénytelenül határozószó | infirmeadverb |
ér valakit | incurro [curri, cursus](3rd) |
ér valakit ige | venio [venire, veni, ventus](4th) |
ér valakit (dat, in acc) | expeto [petivi, petitus](3rd) |
ér valami valakit | incido [cidi, incasus](3rd) |
ér valamit | |
ér valamit (gen pretii) ige | |
ér vhova | contingo [tigi, tactus](3rd) |
a bizonytalan ítélet nem érvényes | |
a házasság érvénytelensége | |
a jogcselekményt érvénytelenné tevő (törvény) | irritans [~antis](2nd) |
a jogellenes magánszerződések érvénytelenek | contra iuris civilis regulas pacta conventa rata non habentur |
a királyok végső érve (háború, a fegyverek ereje) | |
a képtelenségig, a lehetetlenségig ("ad absurdum" vinni valamit annyi, mint helyes elvet, elgondolást - annak mindenáron való merev alkalmazásával - érvényre juttatni) | |
a kérvénnyel alakított ítélet illeti | |
a különleges törvény érvényteleníti az általános szabályt | |
a magas ember ritkán okos, de ha okos, akkor nagyon okos (ez a mondás a középkorban érvényes lehetett, manapság már nem) | |
a meghozott törvény szempontjából (valamely jogi kérdés megítélése az érvényben lévő törvények alapján) | |
a pápa és valamely kormány között létrejött nemzetközi jogi érvényű, ünnepélyes megállapodás főnév | concordatum [concordati](2nd) N |
a szerződés érvénye a szerződő felek beleegyezésétől függ | |
a tudatlanság, azaz valaminek a nem tudása még nem érv | |
a végső érv | |
akkortól, attól kezdve (jogi aktus érvényességének régebbi időpontjára vonatkozóan) határozószó | ex tuncadverb |
ami jogilag érvénytelen, nem minősül akadálynak | non praestat impedimentum, quod de iure non sortitur effectum |
ami kezdetben érvénytelen volt, mindig érvénytelen marad | |
aminek érvényét valaki megtámadja, abból jogot magának nem igényelhet | ex eo non debet quis fructum consequi, quod nisus extitit impugnare |
amíg élek, remélek! (Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök jelmondata) | |
argumentum (érv, érvelés) főnév | arg.noun |
argumentum (érv, érvelés; a függvény független változója) főnév | argnoun |
az érverést tapogatja | |
az érvényben lévő jog szerint | |
az érvényességhez | |
az érvényességhez (tartozik) | |
az útról letérve határozószó | ex itinereadverb |
azt hiszem, hogy ő meg lesz dícsérve | |
belföldön érvényesnek minősítés főnév | nostrificatio [~onis]noun |