weiche jelentése magyarul
| Német | Magyar |
|---|---|
| weiche Adjektiv [ˈvaɪ̯çə] | puha◼◼◼melléknévA macska összecsavarodott a puha nyúlszőrrel. = Die Katze rollte sich auf dem weichen Kaninchenfell zusammen. lágy◼◼◼melléknévFéltékeny üdvözletét adja át néked a tenger a hullámok lágy habja által, mely a lábadat simogatja. = Liebessehnsüchtig begrüßt dich das Meer, während der weiche Schaum der Wellen deine Beine streichelt. |
| die Weiche [der Weiche; die Weichen] (Eisenbahn) Substantiv [ˈvaɪ̯çə] | váltó (vasút)◼◼◼főnév kitérő (vasút)◼◼◼főnév |
| die Weiche [der Weiche; —] Substantiv [ˈvaɪ̯çə] selten | lágyság◼◼◻főnév puhaság◼◻◻főnév |
| die Weiche (meist im Plural) [der Weiche; die Weichen] Substantiv [ˈvaɪ̯çə] | lágyék◼◼◼főnév |
| weiche Landung | |
| das Weicheisen Substantiv | lágyvasfőnév |
| weichen [wich; hat/ist gewichen] Verb [ˈvaɪ̯çn̩] | enged◼◼◼ige lágyít◼◼◼ige kitér◼◼◼igeKitért a válasz elől. = Er wich der Frage aus. hátrál◼◼◻ige lazít◼◻◻ige utat enged◼◻◻kifejezés |
| das Weichenspannwerk Substantiv | elágazási feszültségnövelőkifejezés |
| der Weichensteller [des Weichenstellers; die Weichensteller] Substantiv | váltókezelő (vasúti)◼◼◼főnév |
| der Weichenwärter [des Weichenwärters; die Weichenwärter] Substantiv | váltóőr◼◼◼főnév |
| weich [weicher; am weichsten] Adjektiv [vaɪ̯ç] | puha◼◼◼melléknévNekem túl puha ez az ágy. = Dieses Bett ist mir zu weich. lágy◼◼◼melléknévFéltékeny üdvözletét adja át néked a tenger a hullámok lágy habja által, mely a lábadat simogatja. = Liebessehnsüchtig begrüßt dich das Meer, während der weiche Schaum der Wellen deine Beine streichelt. |
| der Wahre Bärenklau (Wahrer Bärenklau) (auch: Weicher Akanthus) | nyugati medveköröm (hosszúlevelű akantusz) (Acanthus mollis L.)növénynév |
| weiches Ei | |
| abweichen [wich ab; ist abgewichen] Verb [ˈapˌvaɪ̯çn̩] | eltér◼◼◼ige különbözik◼◼◻ige eltávolodik◼◼◻ige elhajlik◼◻◻ige elüt (eltér)◼◻◻ige eltér(ő)ige |
| abweichen [wich ab; hat abgewichen] Verb [ˈapˌvaɪ̯çn̩] | leáztatige |
| abweichend Adjektiv [ˈapˌvaɪ̯çn̩t] | eltérő◼◼◼melléknév különböző◼◼◻melléknév |
| aufweichen [weichte auf; hat aufgeweicht] Verb [ˈaʊ̯fˌvaɪ̯çn̩] | felpuhít◼◼◼ige fellazít◼◼◻ige megpuhít◼◻◻ige feláztat◼◻◻ige |
| aufweichen [weichte auf; ist aufgeweicht] Verb [ˈaʊ̯fˌvaɪ̯çn̩] | felpuhul◼◼◻ige megpuhul◼◼◻ige fellazul◼◼◻ige átázik◼◻◻ige felázikige |
