leidig jelentése magyarul
| Német | Magyar |
|---|---|
| leidig [leidiger; am leidigsten] Adjektiv [ˈlaɪ̯dɪç] | kellemetlen◼◼◼melléknév rossz◼◼◻ cikismelléknév kínosmelléknév |
| beleidigend [beleidigender; am beleidigendsten] Adjektiv [bəˈlaɪ̯dɪɡn̩t] | sértő◼◼◼melléknév bántó◼◼◻melléknév |
| beleidigt [beleidigter; am beleidigtesten; am beleidigtsten] Adjektiv [bəˈlaɪ̯dɪçt] | sértődött◼◼◼melléknév megsértett◼◼◼melléknév |
| mitleidig [mitleidiger; am mitleidigsten] Adjektiv [ˈmɪtˌlaɪ̯dɪç] | könyörületes◼◼◼melléknév részvétet érző◼◻◻kifejezés résztvevőmelléknév |
| wehleidig [wehleidiger; am wehleidigsten] Adjektiv [ˈveːˌlaɪ̯dɪç] | nyafka◼◼◼melléknév kényesmelléknév |
| die Beamtenbeleidigung [der Beamtenbeleidigung; die Beamtenbeleidigungen] Substantiv | hatósági közeg megsértésekifejezés közhivatalnok megsértésekifejezés |
| beleidigen [beleidigte; hat beleidigt] Verb [bəˈlaɪ̯dɪɡn̩] | megsért◼◼◼igeAzt mondta, sajnálja, ha megsértette. = Sie sagte, es tue ihr leid, wenn sie ihn beleidigt habe. sérteget◼◼◼igeNe sértegess itt senkit! = Du musst hier niemanden beleidigen! megbánt◼◼◼igeMindenkit megbántott. = Er hatte sie alle beleidigt. bánt◼◼◻ige |
| der Beleidiger [des Beleidigers; die Beleidiger] Substantiv | sértő (fél)◼◼◼főnév sértegető (fél)◼◼◻főnév inzultáló (fél)főnév megbántó (fél)főnév szidalmazó (fél)főnév |
| beleidigt sein über (mit Akkusativ) Verb | |
| das Beleidigtsein [des Beleidigtseins; —] Substantiv [bəˈlaɪ̯dɪçtˌzaɪ̯n] | sértődöttség◼◼◼főnév megbántottságfőnév |
| die Beleidigung [der Beleidigung; die Beleidigungen] Substantiv [bəˈlaɪ̯dɪɡʊŋ] | sértés◼◼◼főnév sérelem◼◼◻főnév becsületsértés◼◼◻főnév bántalom◼◻◻főnév |
| die Beleidigungsklage [der Beleidigungsklage; die Beleidigungsklagen] Substantiv | becsületsértési panaszkifejezés becsületsértési perkifejezés |
| der Beleidigungsprozess [des Beleidigungsprozesses; die Beleidigungsprozesse] Substantiv | becsületsértési perkifejezés |
| die Ehrbeleidigung [der Ehrbeleidigung; die Ehrbeleidigungen] Substantiv | becsületsértésfőnév |
| die Ehrenbeleidigung [der Ehrenbeleidigung; die Ehrenbeleidigungen] Substantiv | becsületsértés◼◼◼főnév |
| die Ehrenbeleidigungsklage Substantiv | becsületsértési perkifejezés |
| ernstlich beleidigt |
