tanú latinul
| Magyar | Latin |
|---|---|
| tanú | testes [~ium]M testis [~is]F |
| tanú főnév | T. (testis)noun |
| tanú (személy) | |
| tanú (személy) főnév | auctor [auctoris](3rd) C cognitor [cognitoris](3rd) M testator [testatoris](3rd) M |
| tanú (szerződésnél) (személy) főnév | astipulator [astipulatoris](3rd) M |
| tanú (végrendeletet aláíró, lepecsételő) főnév | obsignator [obsignatoris](3rd) M |
| tanú nem ítélkezhet | |
| tanú általi bizonyítás | |
| tanúbizonyságot hoz fel | |
| tanúbizonyságul hív ige | obtestor [obtestari, obtestatus sum](1st) DEP |
| tanúbizonyítás főnév | |
| tanúja valaminek (dat, gen) | conscius(3rd) |
| tanújel főnév | documentum [documenti](2nd) N |
| tanúk nélkül határozószó | secretoadverb |
| tanúkat állít | |
| tanúkihallgatás az ügy egész emlékezete tájékából | |
| tanúknak hívja az Isteneket | |
| tanúként pecséttel ellát ige | obsigno [obsignare, obsignavi, obsignatus](1st) |
| tanúnak felszólít ige | antestor [antestari, antestatus sum](1st) DEP |
| tanúnak hív ige | antestor [antestari, antestatus sum](1st) DEP cieo [ciere, civi, citus](2nd) TRANS cio [cire, civi(ii), citus]verb |
| tanúnak hív (vmely néven acc) ige | invoco [invocare, invocavi, invocatus](1st) |
| tanúnak visz magával | |
| tanúskodik ige | auctor estverb testimonium datverb testimonium dicoverb |
| tanúskodás főnév | testimonium [testimoni(i)](2nd) N |
| tanúskodásra kötelez valakit | |
| tanúság főnév | testimonium [testimoni(i)](2nd) N |
| tanúságot tesz ige | testificor [testificari, testificatus sum](1st) DEP |
| tanúságtétel főnév | testificatio [~onis]noun testimonium [testimoni(i)](2nd) N |
| tanúságtételre alkalmatlan melléknév | intestabilis [intestabilis, intestabile]adjective |
