Magyar-Latin szótár »
szerencse latinul
| Magyar | Latin |
|---|---|
| szerencsétlenség főnév | offensio [offensionis](3rd) F scelus [sceleris](3rd) N volnus [volneris](3rd) N vulnus [vulneris](3rd) N |
| szerencsétlenül határozószó | calamitoseadverb improspereadverb infeliciter [infelicius, infelicissime]adverb male [pejus, pessime]adverb misereadverb perditeadverb |
| szerencsétlenül (a szerelemben) | |
| szerencsétlenül jár | decido [cidi](3rd) |
| szerencsével harcol | |
| a balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni (Cicero) | |
| a bátor embert megsegíti a szerencse (aki mer, az nyer) | |
| a bátrakon segít a szerencse | |
| a bölcs embert a szerencse nem kényezteti el, a kellemetlenség pedig nem töri le (Seneca) | |
| a búzád majdcsak kisarjad (majdcsak szerencséd lesz) (Ovidius) | |
| a földre bukott embert megtiporja a tömeg (a szerencsétlen embert még ki is gúnyolják) | |
| a hadi szerencse eldőltével | |
| a jószerencse napjaiban | |
| a kegyes és magasztos Istennek szerencséjével | |
| a kocka el van vetve (Suetonius) (Cézár a Rubikon folyó átlépésekor mondta, bízva a szerencsében) Így is mondják fontos döntés esetén: Alea iacta est) | |
| a legnagyobb szerencsének a legkevésbé kell hinni (Livius) | |
| a nagy embereket nem szerencséjük, hanem erényes életük alapján kell megítélni (Cornelius Nepos) | |
| a nagy szerencse elhomályosítja az ember elméjét (Seneca) | |
| a nap szerencsét hoz | |
| a restség megöli a szerencsét (id. Cato) | |
| a rómaiakat, mivel szerintünk a consulok ott szerencsésen vitték az ügyeket, kevésbé nyugtalanították ezek a veszteségek | Romani quia consules ibi prospere rem gererent minus his cladibus commovebantur |
| a sikert a szerencsének tulajdonítja | |
| a szerencse a bátrak oldalán áll (Ennius) | |
| a szerencse az ember erkölcsét nem változtathatja meg (Publilius Syrus - Seneca) | |
| a szerencse az erőseket segíti (Cicero) | |
| a szerencse csak azt rabolhatja el, amit adott | |
| a szerencse elveheti a vagyont, de nem a lelket (Seneca) | |
| a szerencse fél az erősektől, de a gyávákat elnyomja (Seneca) | |
| a szerencse fia | |
| a szerencse forgandó (Ovidius) |
