Angol-Magyar szótár »

habit jelentése magyarul

AngolMagyar
habitual offender

szokásos elkövető

habitually adverb
[UK: hə.ˈbɪ.tʃʊə.li]
[US: hə.ˈbɪ.tʃuːə.li]

szokásszerűen◼◼◼határozószó

szokás szerint◼◼◻határozószó

habitually adjective
[UK: hə.ˈbɪ.tʃʊə.li]
[US: hə.ˈbɪ.tʃuːə.li]

életvitelszerűen◼◼◻melléknév

habituate [habituated, habituating, habituates] verb
[UK: hə.ˈbɪ.tʃʊeɪt]
[US: hə.ˈbɪ.tʃʊeɪt]

rászoktat (valakit valamire)◼◼◼ige

szoktat◼◼◼ige

gyakran látogatige

habituation [habituations] noun
[UK: hə.ˌbɪ.tʃʊ.ˈeɪʃ.n̩]
[US: hə.ˌbɪ.tʃʊ.ˈeɪʃ.n̩]

megszokás (valamié) (habituatio)◼◼◼főnév

hozzászokás (valamihez)◼◼◻főnév

habituáció◼◼◻főnév

szoktatás◼◻◻főnév

hozzászoktatás (valamihez)főnév

negatív adaptáció (habituatio)főnév

rákapatásfőnév

rászoktatásfőnév

habitude [habitudes] noun
[UK: ˈhæ.bɪ.tjuːd]
[US: ˈhæ.bɪ.tjuːd]

alkatfőnév

habitus szokásfőnév

megszokott életmódfőnév

habitue [habitues] noun
[UK: hə.ˈbɪ.tjʊeɪ]
[US: hə.ˈbɪ.tʃuː.ˌeɪ]

bennfentes látogatófőnév

törzsvendégfőnév

habitus [habitus] noun
[UK: hˈabɪtəs]
[US: hˈæbɪɾəs]

habitus (habitus)◼◼◼főnév

alkat (habitus)◼◻◻főnév

külső megjelenés (habitus)főnév

magatartás (habitus)főnév

megjelenési forma (habitus)főnév

testalkat (habitus)főnév

viselkedésmód (habitus)főnév

Bohemian habits [UK: bəʊ.ˈhiː.mɪən ˈhæ.bɪts]
[US: boʊ.ˈhiː.mɪən ˈhæ.bəts]

bohém erkölcs

laza erkölcs

break of a habit [UK: breɪk əv ə ˈhæ.bɪt]
[US: ˈbreɪk əv ə ˈhæ.bət]

leszoktat róla

break somebody of a habit [UK: breɪk ˈsʌm.bə.di əv ə ˈhæ.bɪt]
[US: ˈbreɪk ˈsʌm.ˌbɑː.di əv ə ˈhæ.bət]

leszoktat valakit (valamiről)

by habit adjective

automatikusan◼◼◼melléknév

Californian (an inhabitant of California) [UK: ˌkæ.lɪ.ˈfɔː.nɪən]
[US: ˌkæ.lə.ˈfɔːr.njən]

kaliforniai lakó

cohabit [cohabited, cohabiting, cohabits] verb
[UK: kəʊ.ˈhæ.bɪt]
[US: koʊ.ˈhæ.bɪt]

együtt él (nemileg)◼◼◼ige

együtt élige

természetes házasságban élige

vadházasságban élige

vadházasságban él (valakivel)ige

cohabit with (somebody) [UK: kəʊ.ˈhæ.bɪt wɪð ˈsʌm.bə.di]
[US: koʊ.ˈhæ.bɪt wɪθ ˈsʌm.ˌbɑː.di]

együtt él (valakivel)◼◼◼

cohabitant [cohabitants] noun
[UK: kəʊ.ˈhæ.bɪ.tənt]
[US: kəʊ.ˈhæ.bɪ.tənt]

lakótárs◼◼◼főnév

123