Német | Magyar |
---|---|
stumpfsinnig [stumpfsinniger; am stumpfsinnigsten] Adjektiv [ˈʃtʊmp͡fˌzɪnɪç] | eltompult◼◻◻melléknév |
tiefsinnig [tiefsinniger; am tiefsinnigsten] Adjektiv [ˈtiːfˌzɪnɪç] | mélyértelmű◼◼◼melléknév mély(reható)melléknév |
trübsinnig [trübsinniger; am trübsinnigsten] Adjektiv [ˈtʁyːpˌzɪnɪç] | borongós◼◼◼melléknév mélabús◼◼◻melléknév búskomormelléknév |
unsinnig [unsinniger; am unsinnigsten] Adjektiv [ˈʊnˌzɪnɪç] | értelmetlen◼◼◼melléknév esztelen◼◼◻melléknév ostoba◼◼◻melléknév |
wahnsinnig [wahnsinniger; am wahnsinnigsten] Adjektiv [ˈvaːnˌzɪnɪç] | őrült◼◼◼melléknév szörnyű◼◼◻melléknév őrületes◼◼◻melléknév |
widersinnig [widersinniger; am widersinnigsten] Adjektiv [ˈviːdɐˌzɪnɪç] | értelmetlen◼◼◼melléknév képtelen◼◼◻melléknév fonákmelléknév |
blödsinnig Adjektiv umgangssprachlich | ostoba◼◼◼melléknév esztelenmelléknév |
die Blödsinnigkeit [der Blödsinnigkeit; die Blödsinnigkeiten] Substantiv | állati hülyeségkifejezés butaság [~ot, ~a, ~ok]főnév ostobaság [~ot, ~a, ~ok]főnév |
die Doppelsinnigkeit Substantiv | kétértelműség [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév félreérthetőségfőnév kettős értelemkifejezés |
die Eigensinnigkeit Substantiv | önfejűség [~et, ~e]◼◼◼főnév makacsság [~ot, ~a]◼◼◻főnév dacosság [~ot, ~a]főnév makacs [~t, ~a, ~ok]főnév nyakas emberkifejezés önfejűfőnév |
eine schlechthinnige Unmöglichkeit | |
Er ist wahnsinnig ehrgeizig. | |
die Feinsinnigkeit [der Feinsinnigkeit; die Feinsinnigkeiten] Substantiv | érzékenység [~et, ~e]főnév finom érzékűségkifejezés finomság [~ot, ~a, ~ok]főnév tapintatosság [~ot, ~a]főnév |
freisinnig Adjektiv | szabadelvű◼◼◼melléknév |
frohsinnig | |
frohsinnig Adjektiv | derűsmelléknév |