Magyar-Német szótár »

hall németül

MagyarNémet
hallgatóság főnév

das Publikum [des Publikums; —]◼◼◼Substantiv
[ˈpuːblikʊm]
Hogy megnyerje hallgatóságát, a szónok olyan retorikai technikákat alkalmazott, amelyeket kommunikációs tanfolyamain sajátított el. = Um sein Publikum für sich zu gewinnen, griff der Redner auf die Anwendung rhetorischer Techniken zurück, die er in seinen Kommunikationskursen gelernt hatte.

die Zuhörerschaft [der Zuhörerschaft; die Zuhörerschaften]◼◼◻Substantiv
[ˈt͡suːhøːʁɐʃaft]

die Hörerschaft [der Hörerschaft; die Hörerschaften]◼◻◻Substantiv
[ˈhøːʁɐʃaft]

der Hörerkreis [des Hörerkreises; die Hörerkreise]Substantiv

das HörerpublikumSubstantiv

der Leserkreis [des Leserkreises; die Leserkreise]Substantiv
[ˈleːzɐˌkʁaɪ̯s]

hallgatótárs (egyetemen, főiskolán) főnév

der Kommilitone [des Kommilitonen; die Kommilitonen]Substantiv
[ˌkɔmiliˈtoːnə]

hallgatott

geschwiegen◼◼◼[ɡəˈʃviːɡn̩]

hallgatott melléknév

unerhört [unerhörter; am unerhörtesten]Adjektiv
[ˌʊnʔɛɐ̯ˈhøːɐ̯t]

hallgatottság (rádióműsor) főnév

die Einschaltquote [der Einschaltquote; die Einschaltquoten]Substantiv
[ˈaɪ̯nʃaltˌkvoːtə]

hallgatottsági arány (rádióműsor) kifejezés

die Einschaltquote [der Einschaltquote; die Einschaltquoten]Substantiv
[ˈaɪ̯nʃaltˌkvoːtə]

hallgatottsági mutató (rádióműsor) kifejezés

die Einschaltquote [der Einschaltquote; die Einschaltquoten]Substantiv
[ˈaɪ̯nʃaltˌkvoːtə]

hallgatózási akció kifejezés

die Lauschaktion [der Lauschaktion; die Lauschaktionen]Substantiv

hallgatózásos melléknév

auskultatorischAdjektiv
[aʊ̯skʊltaˈtoːʁɪʃ]

hallgatózással meghall kifejezés

belauschen [belauschte; hat belauscht]Verb
[bəˈlaʊ̯ʃn̩]

hallgatózással megvizsgál (orvos) ige

auskultieren [kultierte aus; hat auskultiert]Verb
[aʊ̯skʊlˈtiːʁən]

hallgatózik ige

lauschen [lauschte; hat gelauscht]◼◼◼Verb
[ˈlaʊ̯ʃn̩]

horchen [horchte; hat gehorcht]◼◼◻Verb
[ˈhɔʁçn̩]
Az ajtó mögött állt és hallgatózott. = Er stand hinter der Tür und horchte.

aushorchen [horchte aus; hat ausgehorcht]Verb

hallgatózik (kulcslyukon) ige

lauschen [lauschte; hat gelauscht]◼◼◼Verb
[ˈlaʊ̯ʃn̩]

hallgatózik (kulcslyukon)

behorche[bəˈhɔʁçə]

behorcht[bəˈhɔʁçt]

hallgatózó (kulcslyukon) főnév

der Horcher [des Horchers; die Horcher]Substantiv
[ˈhɔʁçɐ]

hallható melléknév

hörbar [hörbarer; am hörbarsten]◼◼◼Adjektiv
[ˈhøːɐ̯baːɐ̯]
A hangja alig volt hallható a zaj miatt. = Seine Stimme war wegen des Lärms kaum hörbar.

vernehmbar◼◻◻Adjektiv
[fɛɐ̯ˈneːmbaːɐ̯]

hallható

ohrenfällig

hallható és látható

hörbar-sichtbar

hallhatóan

vernehmbare[fɛɐ̯ˈneːmbaːʁə]

hallhatóság főnév

die Hörbarkeit◼◼◼Substantiv

Hallig (északnémet sziget) főnév
földr

die Hallig [der Hallig; die Halligen]◼◼◼Substantiv
[ˈhalɪç]

Halligen lakói kifejezés

die HalligleutePluralwort

halliszt főnév

das Fischmehl◼◼◼Substantiv

halló

hallo◼◼◼[ˈhalo]Halló! Hogy vagy? = Hallo! Wie geht es dir?

Halló! főnév

das Hallo [des Hallos; die Hallos]◼◼◼Substantiv
[haˈloː]
Halló! Hogy vagy? = Hallo! Wie geht es dir?

hallócső főnév

das Hörrohr [des Hörrohr(e)s; die Hörrohre]◼◼◼Substantiv
[ˈhøːɐ̯ˌʁoːɐ̯]

die Hörmuschel [der Hörmuschel; die Hörmuscheln]Substantiv

hallócsontocska főnév
anat

das Gehörknöchelchen [des Gehörknöchelchens; die Gehörknöchelchen]◼◼◼Substantiv
[ɡəˈhøːɐ̯ˌknœçl̩çən]
Medizin

hallóérzék főnév

der Gehörsinn [des Gehörsinn(e)s; die Gehörsinne]◼◼◼Substantiv
[ɡəˈhøːɐ̯ˌzɪn]

das Gehör [des Gehör(e)s; —]◼◼◻Substantiv
[ɡəˈhøːɐ̯]

hallóideg főnév

der Hörnerv◼◼◼Substantiv

2345