Magyar-Latin szótár »
valós latinul
| Magyar | Latin |
|---|---|
| valóságos melléknév | eff (effectivus)adjective obiectivus(3rd) pos. (positivus)adjective realis [realis, reale]adjective verus [vera -um, verior -or -us, verissimus -a -um]adjective |
| valóságos belső titkos tanácsos | |
| valóságos értékére emel ige | valeo [valere, valui, valitus](2nd) |
| valóságosan melléknév | legitimeadjective |
| valóságosan határozószó | effectiveadverb |
| a cselekmény-, tény szemléltetése, -nyilvánvalósága | |
| a jelenlét sokszor csökkenti a hírnevet (Claudianus) (a híres embereket nagynak, magasnak képzeljük, s a valóságban legtöbbször alacsony termetűek. A hegyek is csak messziről kékek) | |
| a maga Isteni valóságában megmutatkozott | |
| a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket! (e könyörgést valószínőleg a honfoglalás korában foglalták bele a Mindenszentek litániájába Svájcban és Bajorországban) | |
| a természeti törvény és a valóság jelentős kutatója | |
| a tudomány a valóság mása (Vergilius) | |
| a valóság kendőzetlen, felszíni ábrázolása (művészeti irányzat) | naturalismus [~us]M |
| a valóság végtelenségének szemlélete | infinitismus [~us]M |
| a valóságban | |
| a valóságban (nem képzeletben) | |
| a valóságból a lehetőségre következtetni (logika) | |
| a valóságos világ (mint a művészi ábrázolás tárgya) főnév | natura [naturae](1st) F |
| a valóságtól elidegenülés | dereismus [~i]M |
| Afrika meghódításának reményét megvalósítani igyekszik | |
| aki a hiú dicsőséget megveti, a valóságost nyeri el (Livius) | |
| amint maga a valóság megmutatta | |
| arravalóság főnév | utilitas [utilitatis](3rd) F |
| az anyag valóságos létezésének tagadása | immaterialismus [~us]M |
| az utolsó az, amit te valószínűleg elsőnek gondolsz | |
| az ábrándot gyakran felváltja a durva valóság (Publilius Syrus) | |
| az értelmet a valóságra irányítja | |
| az örökkévalóság az emlékezetben tapasztalható | |
| az örökkévalóság szempontjából | |
| bizonytalan dologra történő valószínű következtetés, feltételezés | |
| elfogulatlanság, valóság | obiectivitas [~atis]F |
| elvonatkoztatott (a valóságtól) melléknév | abstractus [abstracta, abstractum]adjective |
