Német-Magyar szótár »

rauch jelentése magyarul

NémetMagyar
abgebraucht Adjektiv
[ˈapɡəˌbʁaʊ̯xt]

(el)nyűttmelléknév

elhasználtmelléknév

erősen használt (állapotú)melléknév

kopott(as)melléknév

abgebrauchte Witze Phrase

elcsépelt viccekkifejezés

ócska viccekkifejezés

der Alkoholmissbrauch [des Alkoholmissbrauch(e)s; die Alkoholmissbräuche] Substantiv
[ˈalkohoːlˌmɪsbʁaʊ̯x]

túlzott alkoholfogyasztás◼◼◼kifejezés

brauchbar [brauchbarer; am brauchbarsten] Adjektiv
[ˈbʁaʊ̯xbaːɐ̯]

használható◼◼◼melléknév

hasznavehető◼◻◻melléknév

gebräuchlich [gebräuchlicher; am gebräuchlichsten] Adjektiv
[ɡəˈbʁɔɪ̯çlɪç]

szokásos◼◼◼melléknév

használatos◼◼◼melléknév

strauchartig [strauchartiger; am strauchartigsten] Adjektiv
[ˈʃtʁaʊ̯xˌʔaʁtɪç]

bokorszerű◼◼◼melléknév

unbrauchbar [unbrauchbarer; am unbrauchbarsten] Adjektiv
[ˈʊnbʁaʊ̯xˌbaːɐ̯]

használhatatlan◼◼◼melléknév

hasznavehetetlen◼◼◻melléknév

ungebräuchlich [ungebräuchlicher; am ungebräuchlichsten] Adjektiv
[ˈʊnɡəˌbʁɔɪ̯çlɪç]

szokatlan◼◼◼melléknév

nem szokásoskifejezés

unverbraucht [unverbrauchter; am unverbrauchtesten] Adjektiv
[ˈʊnfɛɐ̯ˌbʁaʊ̯xt]

fel nem használt◼◼◼kifejezés

el nem költött◼◻◻kifejezés

el nem fogyasztott◼◻◻kifejezés

elhasználatlanmelléknév

ki nem merítettkifejezés

die Antiraucherkampagne Substantiv

dohányzás elleni kampánykifejezés

aufbrauchen [brauchte auf; hat aufgebraucht] Verb
[ˈaʊ̯fˌbʁaʊ̯xn̩]

felhasznál (teljesen)◼◼◼igeFelhasználtuk a készleteinket. = Wir haben unsere Mittel aufgebraucht.

felél◼◼◻kifejezés

elfogyaszt (teljesen)◼◻◻ige

ausbrauchen [brauchte aus; hat ausgebraucht] Verb

(teljesen) elhasznál (amig szüksége van rá)ige

kihasznál (amig szüksége van rá)ige

die Ausräucherung Substantiv

kifüstölés◼◼◼főnév

außer Gebrauch kommen

kimegy a divatból

kimegy a használatból

der Benzinverbrauch [des Benzinverbrauchs;] (die Benzinverbräuche) Substantiv
[bɛnˈt͡siːnfɛɐ̯ˌbʁaʊ̯x]

benzinfogyasztás◼◼◼főnév

die Beräucherung Substantiv

megfüstölésfőnév

tömjénezésfőnév

der Betriebsstoffverbrauch Substantiv

üzemanyagfogyasztásfőnév

beweihräuchern [beweihräucherte; hat beweihräuchert] Verb
[bəˈvaɪ̯ˌʁɔɪ̯çɐn]

tömjénez◼◼◼ige
közh, pejor

(meg)tömjénezige

agyondicsérige
közh, pejor

die Beweihräucherung [der Beweihräucherung; die Beweihräucherungen] Substantiv

tömjénezés◼◼◼főnév

der Brauch [des Brauch(e)s; die Bräuche] Substantiv
[bʁaʊ̯x]

szokás◼◼◼főnévSzokás törvényt bont. = Brauch bricht Gesetz.

szertartás◼◼◻főnév

2345