Német-Magyar szótár »

laute jelentése magyarul

NémetMagyar
die Laute [der Laute; die Lauten] Substantiv
[ˈlaʊ̯tə]

lant◼◼◼főnév
zene

laute Adjektiv
[ˈlaʊ̯tə]

nyugtalan◼◼◼melléknév

der Laut [des Laut(e)s; die Laute] Substantiv
[laʊ̯t]

hang◼◼◼főnévAdj rá hangot! = Mach es laut!

lauten [lautete; hat gelautet] Verb
[ˈlaʊ̯tn̩]

hangzik◼◼◼igeNa, hogy hangzik a válaszod? = Na, wie lautet deine Antwort?

der Lautenist [des Lautenisten; die Lautenisten] Substantiv

lantosfőnév

die Lautenistin [der Lautenistin; die Lautenistinnen] Substantiv

lantosnőfőnév

das Lautenspiel [des Lautenspiel(e)s; —] Substantiv

lantjátékfőnév

der Lautenspieler Substantiv

lantos◼◼◼főnév

lauter [lauterer; am lautersten] Adjektiv
[ˈlaʊ̯tɐ]

csupa◼◼◼melléknév

merő◼◼◻melléknév

valódi◼◻◻melléknév

őszinte◼◻◻melléknév
átv

becsületes◼◻◻melléknév

hamisítatlan◼◻◻melléknév

(szín)tisztamelléknév

keveretlenmelléknév

szín-valódimelléknév

tisztultmelléknév
átv

laut [lauter; am lautesten] Adjektiv
[laʊ̯t]

hangos◼◼◼melléknév
átv is
Túl hangos. = Es ist zu laut.

értelmében◼◼◻

ismert◼◼◻melléknév

nyilvános◼◼◻melléknév

harsány◼◻◻melléknév

(köz)tudottmelléknév

lauter Beifall

hangos tetszésnyilvánítás

lauteres Gold

színarany◼◼◼

die Lauterkeit [der Lauterkeit; —] Substantiv
[ˈlaʊ̯tɐkaɪ̯t]

becsületesség◼◼◼főnév

tisztesség◼◼◼főnév

ablauten [lautete ab; hat abgelautet] Verb

tőhangzóját megváltoztatjakifejezés

„ablautot” kapkifejezés

anlauten [lautete an; hat angelautet] Verb
[ˈanˌlaʊ̯tn̩]

valamilyen hanggal kezdeni (nyelvészet)ige

valamilyen hanggal kezdődik (nyelvészet)ige

auslauten [lautete aus; hat ausgelautet] Verb

végződik valamilyen hangra (nyelvésztben)ige
nyelvt

umlauten [lautete um; hat umgelautet] Verb
[ˈʊmˌlaʊ̯tn̩]

nyelv. német ékezetes magánhangzókat képez (ä, ö, ü)ige

der Ablaut [der Ablaut(e)s; die Ablaute] Substantiv
[ˈapˌlaʊ̯t]
Sprachwissenschaft

apofóniafőnév
nyelv

tőhang(zó)változásfőnév
nyelv

tőhangváltásfőnév
nyelv

kleinlaut [kleinlauter; am kleinlautesten] Adjektiv
[ˈklaɪ̯nˌlaʊ̯t]

megszeppentmelléknév

unlauter [unlauterer; am unlautersten] Adjektiv
[ˈʊnˌlaʊ̯tɐ]

nem becsületeskifejezés

nem tisztakifejezés

12