beleidigen [beleidigte; hat beleidigt] jelentése magyarul

sértés [sértett; sértett]

Német	Magyar
beleidigen [beleidigte; hat beleidigt] Verb [bəˈlaɪ̯dɪɡn̩]	megsért◼◼◼igeAzt mondta, sajnálja, ha megsértette. = Sie sagte, es tue ihr leid, wenn sie ihn beleidigt habe. sérteget◼◼◼igeNe sértegess itt senkit! = Du musst hier niemanden beleidigen! megbánt◼◼◼igeMindenkit megbántott. = Er hatte sie alle beleidigt. bánt◼◼◻ige
beleidigt [beleidigter; am beleidigtesten; am beleidigtsten] Adjektiv [bəˈlaɪ̯dɪçt]	sértődött◼◼◼melléknév megsértett◼◼◼melléknév
tätlich beleidigen	tettleg bántalmaz
wörtlich beleidigen	sértő kifejezésekkel illet
ernstlich beleidigt	mélyen megbántva mélyen megsértve
beleidigt sein über (mit Akkusativ) Verb	meg van sértődve vmi miattige
sich beleidigt fühlen	sértve érzi magát◼◼◼

Korábban kerestél rá