Magyar-Német szótár »

vall németül

MagyarNémet
vall ige

aussagen [sagte aus; hat ausgesagt]◼◼◼Verb
[ˈaʊ̯sˌzaːɡn̩]

vall vmit kifejezés

vertreten [vertrat; hat/ist vertreten]Verb
[fɛɐ̯ˈtʁeːtn̩]

vallat ige

verhören [verhörte; hat verhört]◼◼◼Verb
[fɛɐ̯ˈhøːʁən]

vernehmen [vernahm; hat vernommen]◼◻◻Verb
[fɛɐ̯ˈneːmən]

vallat

vernehme[fɛɐ̯ˈneːmə]

vallatás főnév

das Verhör [des Verhör(e)s; die Verhöre]◼◼◼Substantiv
[fɛɐ̯ˈhøːɐ̯]

vallató főnév

der Fragesteller [des Fragestellers; die Fragesteller]◼◼◼Substantiv
[ˈfʁaːɡəˌʃtɛlɐ]

der Frager [des Fragers; die Frager]Substantiv
[ˈfʁaːɡɐ]

Valletta főnév

das Valletta [des Valletty; —]◼◼◼Substantiv
[vaˈlɛta]

vallomás főnév

das Geständnis [des Geständnisses; die Geständnisse]◼◼◼Substantiv
[ɡəˈʃtɛntnɪs]
John vallomást tett, de a rendőrség nem hitt neki. = John legte ein Geständnis ab, aber die Polizei glaubte ihm nicht.

die Aussage [der Aussage; die Aussagen]◼◼◼Substantiv
[ˈaʊ̯sˌzaːɡə]

das Bekenntnis [des Bekenntnisses; die Bekenntnisse]◼◼◻Substantiv
[bəˈkɛntnɪs]

die Konfession [der Konfession; die Konfessionen]◼◻◻Substantiv
[kɔnfɛˈsi̯oːn]

vallomás szerinti

bekenntnismäßig

vallomást tesz kifejezés

aussagen [sagte aus; hat ausgesagt]◼◼◼Verb
[ˈaʊ̯sˌzaːɡn̩]

vallon főnév

das Wallonisch [des Wallonischs, des Wallonischen; —]◼◼◼Substantiv
[vaˈloːnɪʃ]

vallon melléknév

wallonisch [wallonischer; am wallonischsten]◼◼◼Adjektiv
[vaˈloːnɪʃ]

vallon ember kifejezés

der Wallone [des Wallonen; die Wallonen]Substantiv

das Wallonischesubstantiviertes Adjektiv
[vaˈloːnɪʃə]

vallon nyelvjárás kifejezés

das Wallonisch [des Wallonischs, des Wallonischen; —]Substantiv
[vaˈloːnɪʃ]

vallás főnév

die Religion [der Religion; die Religionen]◼◼◼Substantiv
[ʁeliˈɡi̯oːn]
A vallás magánügy. = Religion ist Privatsache.

die Religon◼◻◻Substantiv

(hit)vallás főnév

der Glaube [des Glaubens; —]◼◼◼Substantiv
[ˈɡlaʊ̯bə]

der Glauben [des Glaubens; —]◼◼◼Substantiv
[ˈɡlaʊ̯bn̩]

vallás és közoktatásügyi miniszter kifejezés

der Kultusminister [des Kultusministers; die Kultusminister]Substantiv
[ˈkʊltʊsmiˌnɪstɐ]

vallásbölcselet főnév

die Religionsphilosophie [der Religionsphilosophie; die Religionsphilosophien]◼◼◼Substantiv
[ʁeliˈɡi̯oːnsfilozoˌfiː]

vallásfilozófia főnév

die Religionsphilosophie [der Religionsphilosophie; die Religionsphilosophien]◼◼◼Substantiv
[ʁeliˈɡi̯oːnsfilozoˌfiː]

valláshoz való tartozás kifejezés

die GlaubenszugehörigkeitSubstantiv

vallásháború főnév

der Religionskrieg [des Religionskrieg(e)s; die Religionskriege]◼◼◼Substantiv

der Glaubenskrieg [des Glaubenskrieg(e)s; die Glaubenskriege]◼◼◻Substantiv

vallási melléknév

spirituell [spiritueller; am spirituellsten]◼◼◼Adjektiv
[ʃpiʁituˈɛl]
bildungssprachlich selten

vallási béke kifejezés

der ReligionsfriedeSubstantiv

vallási hovatartozás kifejezés

die Religionszugehörigkeit [der Religionszugehörigkeit; —]◼◼◼Substantiv

vallási irányzat főnév

die Glaubensrichtung [der Glaubensrichtung; die Glaubensrichtungen]◼◼◼Substantiv
[ˈɡlaʊ̯bn̩sˌʁɪçtʊŋ]

vallási kétely kifejezés

der GlaubenszweifelSubstantiv

vallási kétszínűség kifejezés
vall

die GlaubensheucheleiSubstantiv

vallási közösség kifejezés

die Religionsgemeinschaft [der Religionsgemeinschaft; die Religionsgemeinschaften]◼◼◼Substantiv
[ʁeliˈɡi̯oːnsɡəˌmaɪ̯nʃaft]

die Glaubensgemeinschaft [der Glaubensgemeinschaft; die Glaubensgemeinschaften]◼◼◻Substantiv
[ˈɡlaʊ̯bn̩sɡəˌmaɪ̯nʃaft]

vallási szertartás kifejezés

die Kulthandlung [der Kulthandlung; die Kulthandlungen]Substantiv

vallási tan kifejezés

die Glaubenslehre [der Glaubenslehre; die Glaubenslehren]◼◼◼Substantiv

12