kétség németül
| Magyar | Német |
|---|---|
| kétség főnév | der Zweifel [des Zweifels; die Zweifel]◼◼◼ »Substantiv die Misslichkeit [der Misslichkeit; die Misslichkeiten] »Substantiv |
| kétség [kétségek] főnév | das Bedenken [des Bedenkens; die Bedenken]◼◼◼ »Substantiv |
| kétség esete kifejezés | der Zweifelsfall [des Zweifelsfall(e)s; die Zweifelsfälle]◼◼◼ »Substantiv |
| kétség kívül | ohne Zweifel◼◼◼ zweifelsohne◼◼◼ »[ˌt͡svaɪ̯fl̩sˈʔoːnə] |
| kétség nem fér hozzá | |
| Kétség nem férhet hozzá. átv | |
| kétségbe ejt vkit | |
| kétségbe esik kifejezés | verzweifeln [verzweifelte; hat/ist verzweifelt]◼◼◼ »Verb |
| Kétségbe vagyok esve. | |
| kétségbe von kifejezés | bezweifeln [bezweifelte; hat bezweifelt]◼◼◼ »Verb anzweifeln [zweifelte an; hat angezweifelt]◼◼◼ »Verb bestreiten [bestritt; hat bestritten]◼◼◻ »Verb anfechten (ficht an) [focht an; hat angefochten]◼◼◻ »Verb absprechen (spricht ab) [sprach ab; hat abgesprochen]◼◻◻ »Verb aberkennen [erkannte ab; hat aberkannt] »Verb |
| kétségbe von | |
| kétségbe vonás kifejezés | die Bezweifelung [der Bezweifelung; die Bezweifelungen] »Substantiv die Bezweiflung [der Bezweiflung; die Bezweiflungen] »Substantiv |
| kétségbeejtő helyzet | |
| Kétségbeejtő! | |
| kétségbeesett melléknév | verzweifelt [verzweifelter; am verzweifeltsten]◼◼◼ »Adjektiv verzweiflungsvoll◼◻◻ »Adjektiv desperat [desperater; am desperatesten] »Adjektiv |
| kétségbeesett tett kifejezés | die Verzweiflungstat [der Verzweiflungstat; die Verzweiflungstaten]◼◼◼ »Substantiv |
| kétségbeesett tettekre képes kifejezés | der Desperado [des Desperados; die Desperados] »Substantiv |
| kétségbeesetten próbálja kiismerni magát egy idegen közegben átv | |
| kétségbeesik ige | verzweifeln [verzweifelte; hat/ist verzweifelt]◼◼◼ »Verb |
| kétségbeesik | |
| kétségbeesés főnév | die Verzweiflung [der Verzweiflung; die Verzweiflungen]◼◼◼ »Substantiv die Verzagtheit [der Verzagtheit; die Verzagtheiten]◼◻◻ »Substantiv |
| kétségbeesés főnév rég, vál | die Desperation◼◻◻ »Substantiv |
| kétségbeesésbe kerget vkit | |
| kétségbevon | |
| kétségbevon melléknév | angezweifelt◼◼◻ »Adjektiv |
| kétségbevon ige | bestreiten [bestritt; hat bestritten] »Verb |
| kétségbevonhatatlan melléknév | unanfechtbar◼◼◼ »Adjektiv unbezweifelbar◼◼◼ »Adjektiv |
| kétségbevonhatatlan(ul) melléknév | unbestritten◼◼◼ »Adjektiv |
