Magyar | Latin |
---|---|
egyszerre határozószó | abrupteadverb caesimadverb pariteradverb semuladverb simuladverb unaadverb uno temporeadverb |
egyszerre csak | |
egyszerre csak határozószó | repenteadverb |
egyszerre előforduló | coincidens [~tis](2nd) |
egyszerre szül | |
egyszerre történik ige | congruo [congruere, congrui, -](3rd) INTRANS |
egyszerre történő melléknév | congruens [congruentis (gen.), congruentior -or -us, congruentissimus -a -um]adjective |
egyszerre ugyanaz a lelkesedés keríti hatalmába mindnyájukat | |
a király és a királyi hajóhad egyszerre kelt útra | |
amikor (egyszerre) | |
az okosság egyszerre tekintetbe veszi a kezdetet és a véget | |
elveszíti az egészet, aki mindent egyszerre akar | |
három-három padsoron egyszerre emelkednek az evezők | |
ne harcolj egyszerre két ellenséggel | |
senki sem lehet bíró a saját ügyében, mivel nem lehet bíró és peres fél egyszerre | aliquis non debet esse iudex in propria causa, quia non potest esse iudex et pars |
senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak |