treue jelentése magyarul
| Német | Magyar |
|---|---|
| die Treue [der Treue; —] Substantiv [ˈtʁɔɪ̯ə] | hűség◼◼◼főnévA történet egy kutya és egy ember kapcsolatáról szól, hűségről, bizalomról és barátságról. = In der Geschichte geht es um die Beziehung zwischen Mensch und Hund, um Treue, Vertrauen und Freundschaft. állhatatosság◼◻◻főnév |
| das Treuebekenntnis Substantiv | hűségnyilatkozatfőnév |
| der Treuebruch Substantiv | hűtlenség◼◼◼főnév |
| die Treuebrüche Substantiv | hűtlenségekfőnév |
| der Treueid [des Treueid(e)s; die Treueide] Substantiv | hűségeskü◼◼◼főnév |
| die Treuepflicht [der Treuepflicht; die Treuepflichten] Substantiv | hűségre való kötelességkifejezés |
| die Treueprämie [der Treueprämie; die Treueprämien] Substantiv | hűségjutalom◼◼◼főnév |
| treu [treuer; am treusten] Adjektiv [tʁɔɪ̯] | hűséges◼◼◼melléknévA kutya hűséges állat. = Hunde sind treue Tiere. |
| der Treuerabatt [des Treuerabatt(e)s; die Treuerabatte] Substantiv [ˈtʁɔɪ̯əʁaˌbat] | hűség miatti árengedménykifejezés |
| der Treueschwur [des Treueschwur(e)s; die Treueschwüre] Substantiv | hűségeskü◼◼◼főnév |
| linientreu [linientreuer; am linientreuesten] Adjektiv [ˈliːni̯ənˌtʁɔɪ̯] | elvhűmelléknév vonalasmelléknév |
| naturgetreu [naturgetreuer; am naturgetreuesten] Adjektiv [naˈtuːɐ̯ɡəˌtʁɔɪ̯] | természethű◼◼◼melléknév |
| untreu [untreuer; am untreuesten] Adjektiv [ˈʊntʁɔɪ̯] | hűtlen◼◼◼melléknév áruló◼◻◻melléknév |
| wortgetreu [wortgetreuer; am wortgetreuesten] Adjektiv [ˈvɔʁtɡəˌtʁɔɪ̯] | szóról szóra (pontosan)◼◼◼kifejezés szó szerint(i)kifejezés |
| aufstreuen [streute auf; hat aufgestreut] Verb | felhintige felszórige rászórige |
| ausstreuen [streute aus; hat ausgestreut] Verb [ˈaʊ̯sˌʃtʁɔɪ̯ən] | szétszór◼◼◼ige terjeszt (ellenőrizetlen híreket)◼◼◻ige kiszór◼◼◻ige |
| ausstreuen, sich [streute sich aus; hat sich ausgestreut] Verb | kiszóródikige szétszóródikige szétterjedige |
| bestreue [bəˈʃtʁɔɪ̯ə] | hint◼◼◼ |
| bestreuen [bestreute; hat bestreut] Verb [bəˈʃtʁɔɪ̯ən] | megszór◼◼◼ige meghint◼◼◼ige behint◼◻◻ige teleszórige |
| betreuen [betreute; hat betreut] (Akkusativ) Verb [bəˈtʁɔɪ̯ən] | gondoz◼◼◼ige |
