Német-Magyar szótár »
laut jelentése magyarul
| Német | Magyar |
|---|---|
| läutern [läuterte; hat geläutert] Verb [ˈlɔɪ̯tɐn] | tisztít◼◼◼ige finomít◼◼◻ige |
| die Läuterung [der Läuterung; die Läuterungen] Substantiv [ˈlɔɪ̯təʁʊŋ] | megtisztítás◼◼◼főnév ritkításfőnév |
| ablauten [lautete ab; hat abgelautet] Verb | tőhangzóját megváltoztatjakifejezés „ablautot” kapkifejezés |
| abläuten [läutete ab; hat abgeläutet] Verb | kicsengetige lecsengetige |
| anlauten [lautete an; hat angelautet] Verb [ˈanˌlaʊ̯tn̩] | |
| anläuten [läutete an; hat angeläutet] Verb [ˈanˌlɔɪ̯tn̩] | becsengetige beharangozige felcsengetige |
| auslauten [lautete aus; hat ausgelautet] Verb | |
| ausläuten [läutete aus; hat ausgeläutet] Verb [ˈaʊ̯sˌlɔɪ̯tn̩] | csengetéssel kihirdetkifejezés csengetéssel vminek a végét jelzikifejezés elhal (hang)ige harangozással kihirdetkifejezés harangozással vminek a végét jelzikifejezés temetésre harangozkifejezés |
| einläuten [läutete ein; hat eingeläutet] Verb | beharangoz◼◼◼ige |
| umlauten [lautete um; hat umgelautet] Verb [ˈʊmˌlaʊ̯tn̩] | |
| das Läutewerk [des Läutewerk(e)s; die Läutewerke] Substantiv | csengetőszerkezetfőnév harangműfőnév jelzőcsengőfőnév jelzőharangfőnév |
| das Lautgesetz [des Lautgesetzes; die Lautgesetze] Substantiv [ˈlaʊ̯tɡəˌzɛt͡s] | hangtörvényfőnév |
| lautgetreu | |
| lautgetreu Adjektiv | szószerintimelléknév |
| lauthals [ˈlaʊ̯thals] | |
| die Lautheit [der Lautheit; —] Substantiv [ˈlaʊ̯thaɪ̯t] | hangosság◼◼◼főnév érthetőségfőnév jó hallhatóságkifejezés lármásságfőnév |
| das Lauthören Substantiv | hangosan hallanikifejezés |
| lautieren [lautierte; ist lautiert] Verb [laʊ̯ˈtiːʁən] | beszédhangokra bontkifejezés |
