kontra jelentése magyarul
| Német | Magyar |
|---|---|
| das Kontra [des Kontras; die Kontras] Substantiv [ˈkɔntʁa] | kontra◼◼◼főnév |
| kontra [ˈkɔntʁa] | ellen◼◼◼ |
| kontra- [ˈkɔntʁa] | |
| der Kontraalt [des Kontraalt(e)s; die Kontraalte] Substantiv | contraltofőnév mély althangkifejezés |
| der Kontrabass [des Kontrabasses; die Kontrabässe] Substantiv Musik | nagybőgő◼◼◼főnév |
| die Kontrabasse Substantiv Musik | nagybőgőkfőnév |
| der Kontrabaß Substantiv | kontrabasszusfőnév |
| die Kontradiktion [der Kontradiktion; die Kontradiktionen] Substantiv | ellentmondás◼◼◼főnév |
| kontradiktorisch [kontradiktorischer; am kontradiktorischsten] Adjektiv [kɔntʁadɪkˈtoːʁɪʃ] | kontradiktórius◼◼◼melléknév ellentmondó◼◻◻melléknév |
| das Kontrafagott [des Kontrafagott(e)s; die Kontrafagotte] Substantiv Musik | basszusfagottfőnév kontrafagott (fagottnál egy oktávval mélyebb fagott)főnév |
| die Kontrafaktur [der Kontrafaktur; die Kontrafakturen] Substantiv [kɔntʁafakˈtuːɐ̯] | kontrafaktúra (a zenében egy dallam szövegének más szöveggel való kicserélése)főnév |
| die Kontrahage [der Kontrahage; die Kontrahagen] Substantiv [kɔntʁaˈhaːʒə] Studentensprache früher | |
| der Kontrahend Substantiv | ellenfélfőnév szembenálló félkifejezés |
| der Kontrahent [des Kontrahenten; die Kontrahenten] Substantiv [kɔntʁaˈhɛnt] | ellenfél◼◼◼főnév |
| kontrahieren [kontrahierte; hat kontrahiert] Verb [kɔntʁaˈhiːʁən] | összehúzódik◼◼◼ige szerződést köt◼◻◻kifejezés párbajra kihívkifejezés |
| der Kontrahierungszwang [des Kontrahierungszwang(e)s; die Kontrahierungszwänge] Substantiv | szerződéskötési kötelezettség◼◼◼kifejezés |
| die Kontraindikation [der Kontraindikation; die Kontraindikationen] Substantiv | ellenindikáció◼◼◼főnév |
| der Kontrakt [des Kontrakt(e)s; die Kontrakte] Substantiv [kɔnˈtʁakt] | szerződés◼◼◼főnév |
| kontrakt Adjektiv | bénamelléknév megmerevedettmelléknév összehúzódottmelléknév |
| der Kontraktbruch [des Kontraktbruch(e)s; die Kontraktbrüche] Substantiv | szerződésszegésfőnév |
| kontraktbrüchig Adjektiv | szerződésszegőmelléknév |
| kontraktil Adjektiv | összehúzódásra képes◼◼◼kifejezés zsugorodásra képeskifejezés |
| die Kontraktilität [der Kontraktilität ; —] Substantiv [kɔntʁaktiliˈtɛːt] | összehúzódó képesség◼◼◼kifejezés |
| die Kontraktion [der Kontraktion; die Kontraktionen] Substantiv [kɔntʁakˈt͡si̯oːn] | összehúzódás◼◼◼főnév kontrakció◼◼◻főnév szűkülés◼◻◻főnév szűkítés◼◻◻főnév összehúzás◼◻◻főnév rövidítésfőnév |
