Német | Magyar |
---|---|
barmen [barmte; hat gebarmt] Verb [ˈbaʁmən] | panaszkodik◼◼◼ige (fel)halmozige jajgatige sajnálige szánige összerakige |
allerbarmend Adjektiv | mindeneken könyörülő (vallás)melléknév |
das Erbarmen [des Erbarmens; —] Substantiv [ɛɐ̯ˈbaʁmən] | irgalom◼◼◼főnév könyörület◼◼◻főnév |
erbarmen [erbarmte; hat erbarmt] Verb [ɛɐ̯ˈbaʁmən] | megindít (sajnálatra)◼◼◼ige megszán vkitkifejezés |
erbarmen (sich) (mit Genitiv/über mit Akkusativ) Verb | irgalmaz (valakinek)◼◼◼ige megkönyörül (valakin)◼◼◼ige megkegyelmez (valakinek)◼◼◻ige |
erbarmenswert Adjektiv | szánalmasmelléknév szánalomra méltókifejezés |
das Gotterbarmen Substantiv | isteni kegyelemkifejezés |
js. sich erbarmen | |
über jn sich erbarmen |