Német | Magyar |
---|---|
der Aufsichtsführende Substantiv | felügyelettel megbízott személykifejezés felvigyázófőnév |
das Aufsichtsorgan Substantiv | felügyelő szerv◼◼◼kifejezés |
das Aufsichtspersonal [des Aufsichtspersonals; —] Substantiv | felügyelő személyzet◼◼◼kifejezés |
die Aufsichtspflicht [der Aufsichtspflicht; die Aufsichtspflichten] Substantiv [ˈaʊ̯fzɪçt͡sˌp͡flɪçt] | felügyeleti kötelesség◼◼◼kifejezés |
der Aufsichtsplatz Substantiv | felügyeleti helykifejezés |
der Aufsichtsrat [des Aufsichtsrat(e)s; die Aufsichtsräte] Substantiv [ˈaʊ̯fzɪçt͡sˌʁaːt] | felügyelőtanács◼◼◼főnév |
das Aufsichtsratsmitglied [des Aufsichtsratsmitglied(e)s; die Aufsichtsratsmitglieder] Substantiv [ˈaʊ̯fzɪçt͡sʁaːt͡sˌmɪtɡliːt] | felügyelőtanácsi tag◼◼◼kifejezés |
der Aufsichtsratsposten [des Aufsichtsratspostens; die Aufsichtsratsposten] Substantiv [ˈaʊ̯fzɪçt͡sʁaːt͡sˌpɔstn̩] | felügyelőtanácsi álláskifejezés |
der Aufsichtsratssitz Substantiv | felügyelőtanácsban elfoglalt helykifejezés |
die Aufsichtsratssitzung [der Aufsichtsratssitzung; die Aufsichtsratssitzungen] Substantiv [ˈaʊ̯fzɪçt͡sʁaːt͡sˌzɪt͡sʊŋ] | felügyelőtanácsi ülés◼◼◼kifejezés |
die Aufsichtsratstantieme Substantiv | felügyelőtanácsi fizetéskifejezés |
die Aufsichtsratsvorsitzende substantiviertes Adjektiv [ˈaʊ̯fzɪçt͡sʁaːt͡sˌfoːɐ̯zɪt͡sn̩də] | felügyelőtanács elnökekifejezés |
aufsitzen [saß auf; hat aufgesessen] Verb [ˈaʊ̯fˌz̥ɪt͡sn̩] | fenn ül (és nem fekszik le)ige rajta ülkifejezés rajta vankifejezés zátonyon vankifejezés |
aufsitzen [saß auf; ist aufgesessen] (Dativ) Verb [ˈaʊ̯fˌz̥ɪt͡sn̩] | bedől valakinek/valaminekkifejezés felül valakinek/valaminekkifejezés |
aufsitzen [saß auf; ist aufgesessen] Verb [ˈaʊ̯fˌz̥ɪt͡sn̩] süddeutsch, österreichisch, schweizerisch | felül/fellendül valamire/valahovákifejezés |
der Aufsitzer [des Aufsitzers; die Aufsitzer] Substantiv | átverésfőnév |
der Aufsitzer [des Aufsitzers; die Aufsitzer] Substantiv alt | hűbéres [~t, ~e, ~ek]főnév |
der Aufsitzer [des Aufsitzers; die Aufsitzer] Substantiv österreichisch | becsapásfőnév |
aufspalten [spaltete auf; hat aufgespaltet] Verb [ˈaʊ̯fˌʃpaltn̩] | szétválaszt◼◼◼ige megoszt◼◼◼ige szétszakít◼◼◻ige (f)elbontige (fel)hasogatige felhasítige kettéhasítige |
aufspalten (sich) [spaltete sich auf; hat sich aufgespaltet] Verb | szétválik◼◼◼ige kettéválik◼◻◻ige kettészakad◼◻◻ige felbomlik◼◻◻ige szétszakadige |
die Aufspaltung [der Aufspaltung; die Aufspaltungen] Substantiv | felhasadás◼◼◼főnév felbomlás◼◼◼főnév felhasításfőnév |
aufspannen [spannte auf; hat aufgespannt] Verb [ˈaʊ̯fˌʃpanən] | kifeszít◼◼◼ige |