isme németül
| Magyar | Német |
|---|---|
| emberismerő főnév | der Menschenkenner [des Menschenkenners; die Menschenkenner]◼◼◼Substantiv |
| erdei életmód ismerete kifejezés | die WeidmannskunstSubstantiv |
| eredeti, saját kezű írás (ismert személytől) főnév | das Autograf [des Autografs; die Autografe(n)]Substantiv |
| eredeti, sajátkezű írás (ismert személytől) főnév | das Autograph [des Autographs; die Autographe(n)]Substantiv |
| értemegy (ismét) ige | wiederholen [holte wieder; hat wiedergeholt]Verb |
| érvet elismer (vitában) ige | einräumen [räumte ein; hat eingeräumt]Verb |
| Ez a dallam később megismétlődik. | |
| Ez a termék világszerte ismert. | |
| Ezt ell kell róla ismerni. | |
| fázismentes melléknév | phasenfreiAdjektiv |
| fázismérő főnév | der Phasenmesser [des Phasenmessers; die Phasenmesser]Substantiv |
| fel nem ismert | unerkannt◼◼◼[ˈʊnʔɛɐ̯ˌkant] |
| felelősség elismerésével kapcsolatos kifizetés kifejezés | die AnerkenntniszahlungSubstantiv |
| felismer ige | erkennen [erkannte; hat erkannt]◼◼◼Verb identifizieren [identifizierte; hat identifiziert]◼◼◻Verb wiedererkennen [erkannte wieder; hat wiedererkannt]◼◼◻Verb gewähren [gewährte; hat gewährt]◼◻◻Verb agnoszieren [agnoszierte; hat agnosziert]Verb dekuvrieren [dekuvrierte; hat dekuvriert]Verb spitzkriegen [kriegte spitz; hat spitzgekriegt]Verb |
| felismer (kivesz) ige | ausnehmen (nimmt aus) [nahm aus; hat ausgenommen]◼◼◼Verb |
| felismerés főnév | die Erkenntnis [der Erkenntnis(ses); die Erkenntnisse]◼◼◼Substantiv die Kognition [der Kognition; die Kognitionen]◼◻◻Substantiv |
| felismerés tudománya kifejezés | die Noetik [der Noetik; —]Substantiv |
| felismeréselméletileg határozószó | erkenntnistheoretischAdverb |
| felismerési jel kifejezés | die Erkennungsmarke [der Erkennungsmarke; die Erkennungsmarken]Substantiv |
| felismerhetetlen melléknév | unkenntlich◼◼◼Adjektiv |
| felismerhetetlen | unerkennbar◼◼◻ |
| felismerhetetlenség [~et, ~e] főnév | die Unkenntlichkeit [der Unkenntlichkeit; —]◼◼◼Substantiv |
| felismerhető melléknév | erkennbar [erkennbarer; am erkennbarsten]◼◼◼Adjektiv kenntlich◼◼◻Adjektiv kennbarAdjektiv |
| felismerhető | |
| felismerhetőség [~et, ~e] főnév | die Erkennbarkeit [der Erkennbarkeit; —]◼◼◼Substantiv |
| felismerő melléknév | kognitiv◼◼◼Adjektiv |
| felismerő kód kifejezés | der Erkennungscode◼◼◼Substantiv |
| felmelegít (korábban készült pékárut sütőbe tesz, hogy ismét ropogós legyen) ige | aufbacken (bäckt auf) [buck auf / backte auf; hat aufgebacken]Verb |
| félreismer ige | verkennen [verkannte; hat verkannt]◼◼◼Verb |
