Magyar-Latin szótár »
ovidius latinul
| Magyar | Latin |
|---|---|
| a végkifejlet igazolja a cselekményt (Ovidius) | |
| a vízcsepp kivájja a követ, a gyűrű használatban kopik (Ovidius) | |
| a vízcsepp kivájja a követ, a használattól elkopik a gyűrű (Ovidius) | |
| ajándékokkal az Isteneket is meg lehet vesztegetni (Ovidius) | |
| aki egyszer hajótörést szenvedett, még a csendes víztől is fél (Ovidius) (aki egyszer megégette a száját, az aludttejet is megfújja) | |
| aki pirulni tud, az még nem elveszett ember (Ovidius) | erubescit salva res [~es] |
| aki távol élt a világ zajától, az boldogan élt (a magányban boldog, itt nem irigyli senki) (Ovidius) | |
| akinek nincs semmije, az biztonságban utazik (Ovidius) (nem rabolhatják ki) | |
| Albinovanus, Caius Pedo (Ovidius barátja) | |
| amíg él az ember, él benne a vágy, csak a halál után hagyja békén már (Ovidius) | |
| amíg van erő és idő a munkára, használjuk fel, mert már halk léptekkel közeleg felénk az öregség (Ovidius) | dum vires annique sinunt tolerate labores, iam veniet tacito curva senectus pede |
| amit a szerelmes szóval nem mer elmondani, azt levélben fejezi ki (Ovidius) | |
| arcunk nehezen rejti el bűntetteinket (Ovidius) (arcunk elárul bennünket) | |
| Arellius Fuscus (rhetor, Ovidius tanítója) | Arellius [~ii]m |
| Átváltozások (Ovidius epikus költeménye 15 könyvben) | Metamorphoses [~eon]F Gr |
| az arc az ember belső világának legjobb tükörképe (Ovidius) | |
| az édes méz sokszor mérget rejt magában (Ovidius) (a mézédes beszéd nem mindig őszinte) | |
| az egyszer eltávozott hullám nem tér többé vissza, sem az elrepült idő (Ovidius) | nec quae praeteriit iterum revocabitur unda, nec quae praeteriit, hora redire potest |
| az éj elfedi fogyatékainkat és hibáinkat (Ovidius) | |
| az előre látott nyilak kevésbé sebeznek (Ovidius) | |
| az eredmény igazolja a cselekményt (Ovidius) | |
| az idő vasfoga mindent megőröl (Ovidius) | |
| az irigység szebbnek látja a más vetését és értékesebbnek a szomszéd jószágát (Ovidius) | fertilior seges est alienis semper in agris: vicinumque pecus grandius uber habet |
| az ismeretlen dolgokra nem vágyódik az ember (Ovidius) | |
| az öregség tapasztalatokkal jár (Ovidius) | |
| az utolsó üdvözlet (Ovidius) | |
| baj s öröm egyformán éri az embert (Ovidius) | |
| Corinna (költött női név Ovidiusnál) főnév | Corinna [~ae]noun |
| Cornelius Severus (epikus költő, Ovidius barátja) | |
| csúf a vén katona, csúf a vénember szerelme (Ovidius) | |
| Cypassis (Ovidius szerelmese) | Cypassis [~idis]F |
| dicsérjük a régieket, de a jelen korban élünk, épp ezért méltányos mindkettőt tiszteletben tartani (Ovidius) | laudamus veteres, sed nostris utimur annis, mos tamen est aeque dignus uterque coli |
| Dipsas (a Szomjúhozó, asszonynév Ovidiusnál) | Dipsas [~adis]F Gr |
| égi hatalmak játéka emberi sorsunk (Ovidius) | |
| egy hajótörött a csendes víztől is fél (Ovidius) | |
| egyik hatalom sem tart örökké (Ovidius) | |
| éjszaka szakadnak ránk leginkább a sötét gondok (Ovidius) | |
| eső után köpönyeg (Ovidius) | |
| falkorona (Cybele fején) (Ovidius) főnév | turrigera [~ae]noun |
| fel kell használni az időt, mert hamar tovasurran (Ovidius) |
