Magyar | Latin |
---|---|
evezés főnév | remigatio [remigationis](3rd) F remigium [remigi(i)](2nd) N |
az Úr kutyái (a domonkosok címerében kutya van égő fáklyával a szájában. A domonkos rendet Szent Domonkos alapította. A rendtag neve alapítójuk után latinul: dominicanus. E szóból ered a játékos elnevezés: "Domini canes") | |
dicsőség (a mise egy részének elnevezésére a Gloria in excelsis Deo (Dicsőség a magasságban Istennek) liturgikus szöveg első szava alapján) főnév | gloria [gloriae](1st) F |
elnevezés főnév | denominatio [denominationis](3rd) F nomen [nominis](3rd) N vocabulum [vocabuli](2nd) N vocamen [vocaminis](3rd) N |
elnevezést kifejező részeshatározó eset | |
hátrafelé evezés | |
keblében (bíborosi kinevezésről) | |
kettős elnevezésű melléknév | binominis [binominis, binomine]adjective |
kinevezés főnév | promotio [promotionis](3rd) F |
kinevezés (hivatalra) főnév | nominatio [nominationis](3rd) F |
kinevezés (pl. hivatalba) főnév | designatio [designationis](3rd) F |
kinevezési okirat főnév | decretum [decreti](2nd) N |
kitüntető elnevezés, cím főnév | titulus [tituli](2nd) M |
kánonjogi törvénytár (a középkori egyházjogi gyűjtemény elnevezése, 1917-től új egyházi törvénykönyv, a Codex Iuris Canonici lépett a helyébe. A II. Vatikáni zsinat szellemét tükröző, új egyházi törvénykönyvet II. János-Pál pápa 1983-ban hirdette ki) | |
kéttagú nevezéktan (fajok tudományos elnevezése, Linnaeus, 1753) | |
megnevezés főnév | appellatio [appellationis](3rd) F denominatio [denominationis](3rd) F nomenclatio [~onis]noun vocabulum [vocabuli](2nd) N |
megnevezésre való melléknév | appellativus [appellativa, appellativum]adjective |
más elnevezéssel | |
néven nevezés főnév | nomenclatio [~onis]noun |
szívében (bíborosi kinevezésről) | |
értelmes ember, az ember tudományos elnevezése Linné svéd természettudós szerint | |
örökösnevezés főnév | |
új elnevezés | |
ütemjelző bot (vele a hajómester az evezés ütemét adta) főnév | portisculus [portisculi](2nd) M |
ősnemzés (élet keletkezése élettelen anyagból -helytelen elnevezéssel) főnév | abiogenesis [~is]noun |