erle betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| auferlegen [erlegte auf; hat auferlegt] Verb | kivet◼◼◼ige nyakába varrkifejezés ráteszige rárakige |
| erleichtern [erleichterte; hat erleichtert] Verb [ɛɐ̯ˈlaɪ̯çtɐn] | (meg)könnyít◼◼◼ige megkönnyít vkit vmivel (meglop)kifejezés megszabadít vkit vmitől (meglop)kifejezés |
| erleichtert [erleichterter; am erleichtertsten] Adjektiv [ɛɐ̯ˈlaɪ̯çtɐt] | megkönnyebbült◼◼◼melléknévLátszólag megkönnyebbült Johni, ahogy meglátott. = John schien erleichtert, mich zu sehen. |
| erleichtert [erleichterter; am erleichtertsten] Adjektiv [ɛɐ̯ˈlaɪ̯çtɐt] | enyhít◼◼◼melléknév csillapítmelléknév |
| die Erleichterung [der Erleichterung; die Erleichterungen] Substantiv [ɛɐ̯ˈlaɪ̯çtəʁʊŋ] | megkönnyítés◼◼◼főnév megkönnyebbülés◼◼◼főnév könnyítés◼◼◻főnév könnyebbség◼◼◻kifejezés |
| erleiden [erlitt; hat erlitten] Verb [ɛɐ̯ˈlaɪ̯dn̩] | szenved◼◼◼ige elszenved◼◼◻igeA céltalan ember elszenvedi a sorsát, a céltudatos alakítja. = Der ziellose Mensch erleidet sein Schicksal, der zielbewusste gestaltet es. totálkárt szenvedkifejezés |
| erlen [ˈɛʁlən] | |
| das Erlenholz [des Erlenholzes; die Erlenhölzer] Substantiv [ˈɛʁlənˌhɔlt͡s] | égerfa◼◼◼főnév |
| Erlenmeyerkolben | |
| der Erlenzeisig Substantiv | csíz (Carduelis spinus)állatnév |
| erlernbar | megtanulható◼◼◼ |
| die Erlernbarkeit [der Erlernbarkeit; —] Substantiv | megtanulhatóság◼◼◼főnév elsajátíthatóságfőnév |
| erlernen [erlernte; hat erlernt] Verb [ɛɐ̯ˈlɛʁnən] | megtanul◼◼◼igeElőször tanulnod kell megtanulni. = Zuerst musst du das Lernen erlernen. |
| die Erlernung [der Erlernung; —] Substantiv | megtanul◼◼◼főnév elsajátít◼◼◻főnév |
| erlesen [erlesener; am erlesensten] Adjektiv [ɛɐ̯ˈleːzn̩] | válogatott◼◼◼melléknév kiválasztott◼◼◻melléknév választékos◼◻◻melléknév |
| erlesen [erlas; hat erlesen] Verb [ɛɐ̯ˈleːzn̩] | válogat◼◼◼ige kiválaszt◼◼◻ige kiszemelige |
| die Erlesenheit [der Erlesenheit; die Erlesenheiten] Substantiv | kiválasztottságfőnév választékosságfőnév |
| erleuchten [erleuchtete; hat erleuchtet] Verb [ɛɐ̯ˈlɔɪ̯çtn̩] | megvilágít◼◼◼igeMegvilágította őt a telihold. = Der Vollmond erleuchtete ihn. |
| erleuchtet [ɛɐ̯ˈlɔɪ̯çtət] | megvilágosít◼◼◼ |
| die Erleuchtung [der Erleuchtung; die Erleuchtungen] Substantiv | megvilágosodás◼◼◼főnév |
| die Erleuchtungsgnade Substantiv | megvilágosító kegyelemkifejezés |
| Er lebt in großer (innerer) Bedrängnis. |
