Svéd | Magyar |
---|---|
hävdelse [~n] substantiv | érvényesítés [~t, ~e, ~ek]főnév |
hävas [hävdes] | felbont◼◼◼ felmond◼◼◻ |
hävdvunnen [-vunnet -vunna] adjektiv | hagyományos◼◼◼melléknév régóta szokásosmelléknév |
framhäva [-hävde -hävt] verb | kiemel◼◼◼ige hangsúlyoz [~ott, ~zon, ~na]◼◼◼ige rámutat◼◼◻ige aláhúz◼◻◻ige |
framhävd [framhävt] | kiemelt◼◼◼ |
självhävdelse [~n] substantiv | önérvényesítés◼◼◼főnév asszertivitásfőnév önmegvédésfőnév |
upphäva [-hävde el. åld. -hov, -hävt] verb | hatályon kívül helyez◼◼◼ige visszavon◼◼◻ige töröl [~t, ~jön, ~ne]◼◼◻ige érvénytelenít [~ett, ~sen, ~ene]◼◼◻ige megsemmisít◼◼◻ige eltöröl◼◼◻ige elutasít◼◼◻ige felold◼◼◻ige felbont◼◻◻ige hatálytalanít [~ott, ~son, ~ana]◼◻◻ige beszüntet◼◻◻ige érvénytelennek nyilvánít◼◻◻ige abbahagy (pl. kezelést) (annihilare, annullare, nullificare)ige |
upphävd [upphävt] | érvénytelen◼◻◻ |
upphävd produktion av urin | |
upphävas [upphävdes] | |
urminnes hävd |