| Norvég | Magyar |
|---|
| fallert [-, -e] mn | csődbement megbukott |
| fallert stjerne | bukott csillag, lehanyatlott csillag |
| anfall [-et, -, -ene/-a] fn | roham támadás |
| anfaller [anfalt, anfalt] ige | megtámad, támad, támadást intéz |
| angstanfall [-et, -, -ene/-a] fn | félelemroham, pánikroham |
| arvefall [-et, -, -ene/-a] fn | örökhagyás |
| astmaanfall [-et, -, -ene/-a] fn | asztmaroham, asztmás roham |
| atomavfall [-et, -, -ene/-a] fn | atomhulladék |
| avfall [-et, -, -ene/-a] fn | hulladék, szemét, söpredék, törmelék |
| bifall [-et, -, -ene/-a] fn | helyeslés, hozzájárulás, jóváhagyás, tetszésnyilvánítás |
| bifaller [bifalt, bifalt] ige | helyesel, hozzájárul, jóváhagy, támogat |
| bifaller framgangsmåten | helyesli az eljárást |
| blir himmelfallen | elképed |
| bortfall [-et, -, -ene/-a] fn | eltörlés, kiesés, visszavonás |
| bortfaller [bortfalt, bortfalt] ige | kiesik, törlődik, érvényét veszti |
| bunnfall [-et, -, -ene/-a] fn | seprő üledék, ülepedés |
| bønnfaller [bønnfalt, bønnfalt] ige | esdekel, esedezik, könyörög, rimánkodik |
| den som graver en grav for andre, faller sel i den | aki másnak veret ás, maga esik bele |
| den som graver en grav for andre faller selv i den ordtak | aki másnak vermet ás maga esik bele |
| det å falle i søvn | álomba merülés |
| det å falle i unåde | kegyvesztés |
| det å falle sammen | összedőlés |
| det faller bort | elhalálozik nem esedékes |
| det kunne ikke falle ham inn | esze ágában sincs |
| det står og faller på dette | ezen áll vagy bukik |
| dødsfall [-et, -, -ene/-a] fn | halál, haláleset, halálozás |
| eiendommen tilfaller konen | az ingatlan a feleséget illeti |
| emballasjeavfall [-et, -, -ene/-a] fn | csomagolóanyag hulladék |
| eplet faller ikke langt fra stammen | az alma nem esik messze a fájától |
| er falleferdig | düledezőfélben van, dűlőfélben van |
| er henfallen til | hajlamos |
| er henfallen til drikking | hajlamos az ivásra |
| er i ferd med å forfalle | omladozik |
| feberanfall [-et, -, -ene/-a] fn | lázroham |
| forefaller [forefalt, forefalt] ige | előfordul |
| forfallen [-t, -falne] mn | düledező, hanyatló, roskatag, rozzant |
