platz jelentése magyarul
| Német | Magyar |
|---|---|
| der Platz [des Platzes; die Plätze] Substantiv | hely◼◼◼főnév (ülő)hely◼◻◻főnév (férő)helyfőnév hely(ezés)főnév |
| der Platz [des Platzes; die Plätze] Substantiv [plat͡s] | tér◼◼◻főnévA tér tátong az ürességtől. = Der Platz ist menschenleer. |
| Platz greifen | |
| Platz haben | fér◼◼◼ige elfér◼◼◻ige |
| Platz nehmen | |
| der Platzagent Substantiv | helyi ügynökkifejezés |
| die Platzangst [der Platzangst; die Platzängste] Substantiv [ˈplat͡sˌʔaŋst] | klausztrofóbia◼◼◼főnév zárt helytől való félelemkifejezés |
| der Platzanweiser [des Platzanweisers; die Platzanweiser] Substantiv [ˈplat͡sʔanˌvaɪ̯zɐ] | jegyszedő◼◼◼főnév |
| die Platzanweiserin [der Platzanweiserin; die Platzanweiserinnen] Substantiv [ˈplat͡sʔanˌvaɪ̯zəʁɪn] | asztalhoz kísérőkifejezés jegyszedőnőfőnév |
| der Platzaufschlag Substantiv | felár helyértkifejezés |
| der Platzbedarf [des Platzbedarf(e)s; die Platzbedarfe] Substantiv [ˈplat͡sbəˌdaʁf] | helyigény◼◼◼főnév |
| die Platzbedingungen Substantiv | hely feltételeikifejezés |
| die Platzbelegung Substantiv | hely elfoglalásakifejezés |
| das Platzdeckchen [des Platzdeckchens; die Platzdeckchen] Substantiv | teríték◼◼◼főnév |
| der Platzdruck Substantiv | pukkasztó nyomáskifejezés |
| Platze Substantiv [ˈplat͡sə] | megpukkadásfőnév szétpukkadásfőnév |
| platzen [platzte; hat/ist geplatzt] Verb [ˈplat͡sn̩] | pukkan◼◼◼ige szétdurran◼◼◼ige szétpukkad◼◼◻igeSzétpukkadt a lufim. = Mein Ballon platzte. |
| das Platzen Substantiv | kipukkadás◼◼◼főnév |
| der Platzer Substantiv | kipukkasztófőnév |
| das die Platzersparnis (ohne Plural) Substantiv | helytakarékosság◼◼◼főnév helymegtakarítás◼◼◼főnév |
| Platzgebrauch | |
| der Platzgebrauch Substantiv | piacifőnév |
| der Platzhalter [des Platzhalters; die Platzhalter] Substantiv [ˈplat͡sˌhaltɐ] | helytartó◼◼◼főnév helyettesítő jel◼◻◻kifejezés |
| der Platzhirsch [des Platzhirsch(e)s; die Platzhirsche] Substantiv | legerősebb szarvaskifejezés nőcsábászfőnév |
| platzierbar Adjektiv | (el)helyezhetőmelléknév |
| platzieren [platzierte; hat platziert] Verb [plaˈt͡siːʁən] | helyez◼◼◼ige |
| platzieren [plazierte; ist plaziert] Verb [plaˈt͡siːʁən] | elhelyez◼◼◼ige |
