Német-Magyar szótár »

pflicht jelentése magyarul

NémetMagyar
arbeitspflichtig Adjektiv

munkára kötelezettkifejezés

arbeitsverpflichtet Adjektiv

munkakötelesmelléknév

die Aufklärungspflicht [der Aufklärungspflicht; die Aufklärungspflichten] Substantiv

tájékoztatási kötelezettség◼◼◼kifejezés

die Aufsichtspflicht [der Aufsichtspflicht; die Aufsichtspflichten] Substantiv
[ˈaʊ̯fzɪçt͡sˌp͡flɪçt]

felügyeleti kötelesség◼◼◼kifejezés

ausfuhrzollpflichtig Adjektiv

exportadó-kötelesmelléknév

kiviteliadó-kötelesmelléknév

ausgleichspflichtig Adjektiv

kárpótlásra kötelezettkifejezés

kiegyenlítésre köteleskifejezés

die Auskunftspflicht [der Auskunftspflicht; die Auskunftspflichten] Substantiv

információadási kötelezettségkifejezés

die Auszeichnungspflicht [der Auszeichnungspflicht; die Auszeichnungspflichten] Substantiv

ármegjelölési kötelezettségkifejezés

die Autohaftpflichtversicherung Substantiv

kötelező autó-felelősségbiztosításkifejezés

die Bankverpflichtungen Substantiv

banki kötelezettségkifejezés

die Beipflichtende Substantiv

egyetértőfőnév

beitragspflichtig

fizetésköteles

der Beitragspflichtiger Substantiv

fizetéskötelesfőnév

die Beweispflicht [der Beweispflicht; die Beweispflichten] Substantiv

bizonyítási kötelességkifejezés

bewilligungspflichtig

engedélyköteles◼◼◼

bezugsscheinpflichtig

jegyre vehető

die Bürgerpflicht [der Bürgerpflicht; die Bürgerpflichten] Substantiv
[ˈbʏʁɡɐˌp͡flɪçt]

polgári kötelesség◼◼◼kifejezés

chargenpflichtig

fizetésköteles

die Christenpflicht [der Christenpflicht; die Christenpflichten] Substantiv

keresztényi kötelesség◼◼◼kifejezés

die Dankpflicht Substantiv

lekötelezettségfőnév

die Dienstpflicht [der Dienstpflicht; die Dienstpflichten] Substantiv
[ˈdiːnstˌp͡flɪçt]

szolgálati kötelességkifejezés

dienstpflichtig

katonaköteles

szolgálatköteles

dienstverpflichten [dienstverpflichtete; hat dienstverpflichtet] Verb
[ˈdiːnstfɛɐ̯ˌp͡flɪçtn̩]

szolgálatra kötelez◼◼◼kifejezés

dienstverpflichtet [ˈdiːnstfɛɐ̯ˌp͡flɪçtət]

szolgálatra kötelezett◼◼◼

der Dienstverpflichteter Substantiv

szolgálatra kötelezettkifejezés

die Dienstverpflichtung [der Dienstverpflichtung; die Dienstverpflichtungen] Substantiv

szolgálatra való kötelezettségkifejezés

Diese Waren sind zollpflichtig.

Ezekre a cikkekre vámot kell fizetni.◼◼◼

eheliche Pflicht

házastársi kötelesség◼◼◼vall

házassági kötelesség◼◼◻vall

die Ehepflicht Substantiv

házastársi kötelesség◼◼◼kifejezés
vall

házassági kötelességkifejezés
vall

die Ehrenpflicht [der Ehrenpflicht; die Ehrenpflichten] Substantiv

tiszteletbeli kötelesség◼◼◼kifejezés

die Eidespflicht Substantiv

eskükötelezettségfőnév

eine Verpflichtung eingehen

kötelezettséget vállal◼◼◼

einkommenssteuerpflichtig

jövedelemadó-köteles

entpflichten [entpflichtete; hat entpflichtet] Verb
[ɛntˈp͡flɪçtn̩]

kötelessége alól felmentkifejezés

die Erklärungpflicht Substantiv

felvilágosítási kötelezettségkifejezés

1234