hut jelentése magyarul
| Német | Magyar |
|---|---|
| die Hutsche [der Hutsche; die Hutschen] Substantiv [ˈhʊt͡ʃə] landschaftlich umgangssprachlich | sámlifőnév szánkófőnév |
| die Hutsche [der Hutsche; die Hutschen] Substantiv [ˈhʊt͡ʃə] süddeutsch, österreichisch umgangssprachlich | hintafőnév |
| hutschen [hutschte; hat gehutscht] Verb [ˈhʊt͡ʃn̩] | csúszkálige hintázikige mászkálige |
| die Hutschiene Substantiv | kalapos sínkifejezés |
| die Hutschnur Substantiv | kalapzsinórfőnév |
| das Hutschpferd [des Hutschpferd(e)s; die Hutschpferde] Substantiv [ˈhʊt͡ʃˌp͡feːɐ̯t] besonders österreichisch umgangssprachlich, veraltend | hintalófőnév |
| die Hütte [der Hütte; die Hütten] Substantiv [ˈhʏtə] | kunyhó◼◼◼főnévEgyedül élt egy kunyhóban. = Sie lebte allein in einer Hütte. házikó◼◼◻főnév kohó◼◼◻főnév menedékház◼◼◻főnév villaház◼◻◻főnév |
| die Hutte [der Hutte; die Hutten] Substantiv schweizerisch mundartlich | hátikosárfőnév puttonyfőnév |
| die Hüttenindustrie [der Hüttenindustrie; die Hüttenindustrien] Substantiv | kohászati ipar◼◼◼kifejezés kohóipar◼◼◼főnév |
| der Hüttenkäse [des Hüttenkäses; die Hüttenkäse] Substantiv [ˈhʏtn̩ˌkɛːzə] | kunyhóban készített sajtkifejezés |
| der Hüttenkoks Substantiv | kohókokszfőnév |
| das Hüttenkombinat Substantiv DDR | kohászati kombinátkifejezés |
| das Hüttenkombinat Substantiv | kohókombinátfőnév kohóműfőnév |
| die Hüttenkunde [der Hüttenkunde; —] Substantiv | kohászat(tan)főnév |
| der Hüttenrauch Substantiv | kohófüstfőnév szállóporfőnév |
| der Hüttenschuh [des Hüttenschuh(e)s; die Hüttenschuhe] Substantiv [ˈhʏtn̩ˌʃuː] | kötött (házi) cipőkifejezés |
| das Hüttenwerk [des Hüttenwerk(e)s; die Hüttenwerke] Substantiv | kohó(mű)főnév olvasztó (kohó)főnév |
| das Hüttenwesen [des Hüttenwesens; —] Substantiv [ˈhʏtn̩ˌveːzn̩] | (fém)kohászatfőnév |
| der Hutterer Substantiv | hutteriták◼◼◼főnév |
| der Hüttner Substantiv | házas zsellérkifejezés |
| die Hutung [der Hutung; die Hutungen] Substantiv [ˈhuːtʊŋ] | legeltetési legelőkifejezés |
| die Hutweide [der Hutweide; die Hutweiden] Substantiv [ˈhuːtˌvaɪ̯də] | legelő◼◼◼főnév |
| die Hutzel [der Hutzel; die Hutzeln] Substantiv [ˈhʊt͡sl̩] | aszalt gyümölcsszeletkifejezés töpörödött anyókakifejezés |
| das Hutzelbrot [des Hutzelbrot(e)s; die Hutzelbrote] Substantiv | püspökkenyérfőnév |
| hutzelig (Verwandte Form: hutzlig) Adjektiv [ˈhʊt͡səlɪç] umgangssprachlich | aszottmelléknév ráncosmelléknév |
| hutzeln [hutzelte; ist gehutzelt] Verb [ˈhʊt͡sl̩n] | aszal◼◼◼ige |
