Német | Magyar |
---|---|
gebeut [ɡəˈbɔɪ̯t] | |
beuteln [beutelte; hat gebeutelt] Verb [ˈbɔɪ̯tl̩n] | rázogat◼◼◼ige alaposan megrázkifejezés eldöngetige szitálige |
beuten [beutete; hat gebeutet] Verb [ˈbɔɪ̯tn̩] | zsákmányol◼◼◼igeNem zsákmányolom ki őket. = Ich beute sie nicht aus. |
ausbeuteln [beutelte aus; hat ausgebeutelt] Verb | (ki)szitálige kifosztige kikérdezige kiporolige kirázige kivallatige megkopasztige |
ausbeuten [beutete aus; hat ausgebeutet] Verb [ˈaʊ̯sˌbɔɪ̯tn̩] | kizsákmányol◼◼◼ige kihasznál◼◼◼ige kiaknáz◼◼◻ige felhasznál◼◻◻ige kitermel◼◻◻ige |
die Ausgebeutete substantiviertes Adjektiv | kizsákmányolt (férfi)◼◼◼főnév |
durchbeuteln [beutelte durch; hat durchgebeutelt] Verb [ˈdʊʁçˌbɔɪ̯tl̩n] | jól helybenhagykifejezés jól megrázkifejezés |
vom Schicksal gebeutelt |