Német | Magyar |
---|---|
angemessen [angemessener; am angemessensten] Adjektiv [ˈanɡəˌmɛsn̩] | megfelelő◼◼◼melléknévJohn megfelelően reagált. = John hat angemessen reagiert. alkalmas◼◼◻melléknév illő◼◻◻melléknév |
besserwisserisch [besserwisserischer; am besserwisserischsten] Adjektiv [ˈbɛsɐˌvɪsəʁɪʃ] | tudálékos◼◼◼melléknév |
fesselnd [fesselnder; am fesselndsten] Adjektiv [ˈfɛsl̩nt] | lebilincselő◼◼◼melléknévAz írás szerzője lebilincselő módon vezet minket végig a költő életén és munkásságán. = Der Autor des Essays führt uns auf fesselnde Weise durch das Leben und Werk des Dichters. izgalmas◼◼◼melléknév megkapó◼◼◻melléknév fogómelléknév szorítómelléknév |
kess [kesser; am kessesten] Adjektiv [kɛs] | kacérmelléknév |
pflichtvergessen [pflichtvergessener; am pflichtvergessensten] Adjektiv [ˈp͡flɪçtfɛɐ̯ˌɡɛsn̩] | hűtlen◼◼◼melléknév kötelességmulasztómelléknév |
unverbesserlich [unverbesserlicher; am unverbesserlichsten] Adjektiv [ˌʊnfɛɐ̯ˈbɛsɐlɪç] | javíthatatlan◼◼◼melléknévJavíthatatlan vagy. = Du bist unverbesserlich. |
vermessen (sich) [vermaß; hat vermessen [vermessener; am vermessensten] Adjektiv | merészel◼◼◼melléknév merészkedik◼◼◻melléknév mérésnél tévedkifejezés |
versessen [versessener; am versessensten] Adjektiv [fɛɐ̯ˈzɛsn̩] | |
der Ameisenfresser Substantiv | hangyász◼◼◼főnév |
anessen (sich) (isst sich an) [aß sich an; hat sich angegessen] Verb | teleeszi magátkifejezés |
die Anfangsadresse Substantiv | kezdőcím◼◼◼főnév |
anfesseln [fesselte an; hat angefesselt] Verb [ˈanˌfɛsl̩n] | odabilincselige |
anfressen (frisst an) [fraß an; hat angefressen] Verb [ˈanˌfʁɛsn̩] | kikezd◼◼◼ige megeszik◼◼◼ige megrág (foggal)◼◼◻ige megrág (rovar)◼◼◻ige |
anfressen (frisst an) (sich) [fraß sich an; hat sich angefressen] Verb [ˈanˌfʁɛsn̩] | bezabálige teleeszi magátkifejezés |
angefressen von Würmern Phrase | féregrágtakifejezés |
angemessen Adverb [ˈanɡəˌmɛsn̩] | arányosan◼◼◻határozószó |
anmessen (misst an) [maß an; hat angemessen] Verb [ˈanˌmɛsn̩] | mértéket vesz◼◼◼kifejezés hozzámérige távolságot mérkifejezés |
die Angemessenheit [der Angemessenheit; —] Substantiv | vminek alkalmas voltakifejezés vminek illő voltakifejezés |