Német | Magyar |
---|---|
ekeln [es ekelte; es hat geekelt] Verb [ˈeːkl̩n] | undorít◼◼◼ige utálatot keltkifejezés |
ekeln, sich [es ekelte; es hat geekelt] Verb | undorodik◼◼◼ige utálkozikige |
der Ekelname [des Ekelnamens; die Ekelnamen] Substantiv [ˈeːkl̩ˌnaːmə] | csúfnévfőnév gúnynévfőnév |
anekeln [ekelte an; hat angeekelt jemanden] Verb [ˈanˌʔeːkl̩n] | undorít (valakit)◼◼◼kifejezés undort kelt valakibenkifejezés utálatot kelt valakibenkifejezés |
anekelnd Adjektiv [ˈanˌʔeːkl̩nt] | förtelmesmelléknév undort keltőkifejezés undorítómelléknév |
hinausekeln [ekelte hinaus; hat hinausgeekelt] Verb [hɪˈnaʊ̯sˌʔeːkl̩n] | kiutálige |
rekeln, sich [rekelte; hat gerekelt] Verb | henyélige heverészikige lebzselige nyújtózkodikige |
verekeln [verekelte; hat verekelt] Verb [fɛɐ̯ˈʔeːkl̩n] | megutáltatige |