Német-Magyar szótár »
eifern jelentése magyarul
| Német | Magyar |
|---|---|
| eifern [eiferte; hat geeifert] Verb [ˈaɪ̯fɐn] | törekszik◼◼◼ige felhevülige tűzbe jönkifejezés vetélkedikige |
| eifernd [bigotter; am bigottesten] Adjektiv [ˈaɪ̯fɐnt] | bigottmelléknév |
| aneifern [eiferte an; hat angeeifert] Verb [ˈanˌʔaɪ̯fɐn] | serkent◼◼◼ige buzdítige feltüzelige |
| beeifern, sich Verb | buzgólkodikige iparkodikige |
| begeifern [begeiferte; hat begeifert] Verb [bəˈɡaɪ̯fɐn] | benyálazige bepiszkolige gyanúsítige meggyanúsítige megrágalmazige |
| ereifern [ereiferte sich; hat sich ereifert] Verb [ɛɐ̯ˈʔaɪ̯fɐn] | felbuzdulige nekihevülige |
| geifern [geiferte; hat gegeifert] Verb [ˈɡaɪ̯fɐn] | folyik a nyálakifejezés nyála(d)zikige |
| geifern [geiferte; hat gegeifert] Verb [ˈɡaɪ̯fɐn] gehoben abwertend | dühöngige tajtékzikige |
| nacheifern [eiferte nach; hat nachgeeifert] Verb [ˈnaːxˌʔaɪ̯fɐn] | verseng◼◼◼ige versenyez◼◼◼ige felülmúlni igyekszik◼◻◻kifejezés vetélkedikige |
| seifern [seiferte; ist geseifert] Verb | fecsegige folyik a nyálakifejezés karattyolige locsogige megállás nélkül beszélkifejezés nyáladzikige |
| wetteifern [wetteiferte; hat gewetteifert] Verb [ˈvɛtˌʔaɪ̯fɐn] | verseng◼◼◼ige versenyez◼◼◼ige |
