Német | Magyar |
---|---|
anfechtbar Adjektiv [ˈanˌfɛçtbaːɐ̯] | megtámadható◼◼◼melléknév |
die Anfechtbarkeit [der Anfechtbarkeit; die Anfechtbarkeiten] Substantiv | megtámadhatóság◼◼◼főnév vminek megtámadható voltakifejezés |
unanfechtbar Adjektiv [ʊnʔanˈfɛçtˌbaːɐ̯] | vitathatatlan◼◼◼melléknév kétségbevonhatatlan◼◼◻melléknév tagadhatatlan◼◼◻melléknév |
unanfechtbar [ʊnʔanˈfɛçtˌbaːɐ̯] | |
die Unanfechtbarkeit [der Unanfechtbarkeit; —] Substantiv | kétségtelenségfőnév megtámadhatatlanságfőnév |