Magyar | Német |
---|---|
szótag főnév | die Silbe [der Silbe; die Silben]◼◼◼Substantiv die Tonsilbe [der Tonsilbe; die Tonsilben]◼◻◻Substantiv |
szótag időmértékét megállapítja kifejezés | quantitieren [quantitierte; hat quantitiert]Verb |
szótagképző hang kifejezés | der Sonant [des Sonanten; die Sonanten]Substantiv |
szótagmérés tudománya versekben kifejezés | die Prosodie [der Prosodie; die Prosodien]Substantiv |
szótagolva mond kifejezés | lautieren [lautierte; ist lautiert]Verb |
szótagoló | silbenbildend[ˈzɪlbn̩ˌbɪldn̩t] |
szótagonként határozószó | silbenweiseAdverb |
szótagonkénti melléknév | syllabischAdjektiv |
szótagot alkotó kifejezés | silbischAdjektiv |
szótagot elhagy kifejezés | synkopieren [synkopierte; hat synkopiert]Verb |
szótagrejtvény főnév | das Silbenrätsel [des Silbenrätsels; die Silbenrätsel]Substantiv |
szótagú | |
A hangsúly a szó utolsó szótagjára esik. | |
beszéd szótagja kifejezés | die Sprechsilbe [der Sprechsilbe; die Sprechsilben]Substantiv |
egyszótagú melléknév | einsilbig [einsilbiger; am einsilbigsten]◼◼◼Adjektiv |
egyszótagúság főnév | die Einsilbigkeit [der Einsilbigkeit; —]Substantiv |
hangsúlyos szótag (verstan) főnév | die Hebung [der Hebung; die Hebungen]Substantiv |
hosszú szótag kifejezés ir. tud | die Länge [der Länge; die Längen]Substantiv |
háromszótagú | dreisilbig[ˈdʁaɪ̯ˌzɪlbɪç] |
képzőszótag főnév | die AbleitungssilbeSubstantiv |
kétszótagú | zweisilbig◼◼◼[ˈt͡svaɪ̯ˌzɪlbɪç] |
nyelv szótagja kifejezés | die Sprachsilbe [der Sprachsilbe; die Sprachsilben]Substantiv |
nyolcszótagú melléknév | achtsilbigAdjektiv |
rövid szótagú kifejezés | kurzsilbigAdjektiv |
szó alapszótaga kifejezés | die Wurzelsilbe [der Wurzelsilbe; die Wurzelsilben]Substantiv |
utolsó szótag kifejezés | die Ultima [der Ultima; die Ultimen, die Ultimä]Substantiv |
végső szótag kifejezés | die Endsilbe [der Endsilbe; die Endsilben]◼◼◼Substantiv der Auslaut [des Auslaut(e)s; die Auslaute]Substantiv |
ötszótagú | fünfsilbig[ˈfʏnfˌzɪlbɪç] |