Magyar-Német szótár »

körvonal németül

Magyar	Német
körvonal főnév	der die Kontur [des/der Kontur(s); die Konturen]◼◼◼ »Substantiv [kɔnˈtuːɐ̯]Csak a körvonalaikat lehetett kivenni a ködben. = Man konnte im Nebel nur ihre Kontur wahrnehmen. der Umriss [des Umrisses; die Umrisse]◼◼◼ »Substantiv [ˈʊmˌʁɪs] die Silhouette [der Silhouette; die Silhouetten]◼◼◻ »Substantiv [ziˈlʊ̯ɛtə]Még csak körvonalakat látok. = Ich sehe jetzt nur Silhouetten. die Umrisslinie◼◼◻ »Substantiv die Kreislinie◼◼◻ »Substantiv die Außenlinie [der Außenlinie; die Außenlinien]◼◻◻ »Substantiv [ˈaʊ̯sn̩ˌliːni̯ə] die Skyline [der Skyline; die Skylines]◼◻◻ »Substantiv [ˈskaɪ̯laɪ̯n] die Hüllenkurve »Substantiv der Schattenriss [des Schattenrisses; die Schattenrisse] »Substantiv [ˈʃatn̩ˌʁɪs]
körvonalaz ige	skizzieren [skizzierte; hat skizziert]◼◼◼ »Verb [skɪˈt͡siːʁən] umreißen [riss um; hat umgerissen]◼◼◼ »Verb [ˈʊmˌʁaɪ̯sn̩] abstecken [steckte ab; hat abgesteckt]◼◻◻ »Verb [ˈapˌʃtɛkn̩] konturieren [konturierte; hat konturiert] »Verb [kɔntuˈʁiːʁən] abschatten [schattete ab; hat abgeschattet] »Verb abschattieren [schattierte ab; hat abschattiert] »Verb anreißen [riß an; hat angerissen] »Verb [ˈanˌʁaɪ̯sn̩] aufreißen [riss auf; hat aufgerissen] »Verb [ˈaʊ̯fˌʁaɪ̯sn̩]
körvonalmegállapítás főnév	die Konturbestimmung »Substantiv
körvonalmérő főnév	die Konturlehre »Substantiv
körvonalrajz főnév	der Riss [der Riss; —] »Substantiv [ʁɪs]
betű körvonalai kifejezés	der Zeichenumriss »Substantiv
futófelület körvonala kifejezés	die Laufflächenkontur »Substantiv
futófelület körvonalának szélessége kifejezés	die Laufflächenkonturbreite »Substantiv
határozottan körvonalazott	festumrissen
jel körvonala kifejezés	der Zeichenumriß »Substantiv
keresztmetszet körvonalai kifejezés	die Querschnittskontur »Substantiv
megrajzolja vminek a körvonalait kifejezés	umreißen [riss um; hat umgerissen] »Verb [ˈʊmˌʁaɪ̯sn̩]
váll körvonala kifejezés	die Schulterkontur »Substantiv
éles körvonalú	festumrissen
élesebben körvonalaz kifejezés	verschärfen [verschärfte; hat verschärft] »Verb [fɛɐ̯ˈʃɛʁfn̩]
él(esség) (körvonalak; fotó, tv-kép, érzékszervek, ész, kritika, stb. élessége) főnév	die Schärfe [der Schärfe; die Schärfen] »Substantiv [ˈʃɛʁfə]