hebeg németül

Magyar	Német
hebeg [~ett, ~jen, ~ne] ige	stammeln [stammelte; hat gestammelt]◼◼◼Verb [ˈʃtaml̩n] stottern [stotterte; hat gestottert]◼◼◼Verb [ˈʃtɔtɐn] stammern [stammerte; hat gestammert]Verb [ˈʃtamɐn] norddeutsch
hebeg(ve beszél) ige	stotterig reden[ˈʃtɔtəʁɪç]
hebegés [~t, ~e, ~ek] főnév	das Gestammel [des Gestammels; —]Substantiv umgangssprachlich, oft abwertend die Stotterei [der Stotterei; die Stottereien]Substantiv
hebegő melléknév	stotterig [stotteriger; am stotterigsten]Adjektiv [ˈʃtɔtəʁɪç]
hebegő (nő) főnév	die Stottrerin [der Stottrerin; die Stottrerinnen]Substantiv

Korábban kerestél rá