össze németül
| Magyar | Német |
|---|---|
| összeaszott melléknév | schrumpelig◼◼◼ »Adjektiv |
| (össze)aszott melléknév átv | |
| összeaszás főnév | die Schwindung [der Schwindung; die Schwindungen] »Substantiv |
| összebarátkozik ige | befreunden, sich◼◼◼Verb verbrüdern, sich [verbrüderte sich; hat verbrüdert sich]Verb |
| összebarátkoztat ige | befreunden [befreundete; hat befreundet] »Verb verbrüdern [verbrüderte; hat verbrüdert] »Verb |
| összebarátkozás főnév | die Verbrüderung [der Verbrüderung; die Verbrüderungen] »Substantiv |
| összebeszél ige | verabreden, sich [verabredete; hat verabredet]◼◼◼Verb |
| összebeszél ige pejor | |
| összebogoz ige | |
| összeboronál ige | verkuppeln [verkuppelte; hat verkuppelt]◼◼◼ »Verb |
| összeboronál ige átv | zusammengeben »Verb |
| összeborzol ige | zerzausen [zerzauste; hat zerzaust]◼◼◼ »Verb |
| összeborzolt melléknév | |
| összebújik ige | zusammenziehen, sich [zog zusammen; hat/ist zusammengezogen]Verb |
| összecsap ige | zusammenschlagen [schlug zusammen; hat zusammengeschlagen]◼◼◼ »Verb zusammenhauen [haute zusammen; hat zusammengehauen] »Verb |
| összecsap | |
| összecsap ige átv | zusammenschustern [schusterte zusammen; hat zusammengeschustert] »Verb |
| összecsap (munkát) ige | |
| összecsap (munkát) ige átv | (he)runterhauen [haute (he)runter; hat (he)runtergehauen] »Verb |
| összecsap vmit kifejezés | |
| összecsapja a munkát kifejezés | sudeln [sudelte; hat gesudelt] »Verb |
| összecsapol (farészeket) | |
| összecsapott (munka) melléknév | |
| összecsapott munka | |
| összecsapott munka kifejezés | |
| összecsapott/értéktelen írás/irat kifejezés | der Wisch [des Wisch(e)s; die Wische] »Substantiv |
| összecsapoz ige | |
| összecsapás főnév | der Zusammenprall [des Zusammenprall(e)s; die Zusammenpralle]◼◼◼ »Substantiv |
| összecsatol ige | verkoppeln [verkoppelte; hat verkoppelt] »Verb |
| (össze)csatolás főnév | |
| összecsattan | |
| összecsavar ige |
