ítél németül

Magyar	Német
ítél ige	urteilen [urteilte; hat geurteilt] (über mit Akkusativ)◼◼◼ »Verb [ˈuːɐ̯ˌtaɪ̯lən]Ne ítélj meg másokat olyan gyorsan! = Urteile nicht zu schnell über andere! judizieren [judizierte; hat judiziert] »Verb
ítél vminek kifejezés	erachten [erachtete; hat erachtet] »Verb [ɛɐ̯ˈʔaxtn̩]
ítélet főnév jog	das Urteil [des Urteils; die Urteile]◼◼◼ »Substantiv [ˈuːɐ̯ˌtaɪ̯l] RechtsspracheIgazságtalan ítélet volt. = Es war ein ungerechtes Urteil.
ítélet főnév	das Gerichtsurteil [des Gerichtsurteils; die Gerichtsurteile]◼◼◻ »Substantiv [ɡəˈʁɪçt͡sʔʊʁˌtaɪ̯l] das Ermessen [des Ermessens; die —]◼◼◻ »Substantiv [ɛɐ̯ˈmɛsn̩] der Urteilsspruch [des Urteilsspruch(e)s; die Urteilssprüche]◼◼◻ »Substantiv [ˈuːɐ̯taɪ̯lsˌʃpʁʊx] der Spruch [des Spruch(e)s; die Sprüche]◼◻◻ »Substantiv [ʃpʁʊx] die Urteilssprüche◼◻◻ »Substantiv [ˈuːɐ̯taɪ̯lsˌʃpʁʏçə] der Rechtsspruch [des Rechtsspruch(e)s; die Rechtssprüche]◼◻◻ »Substantiv die Sentenz [der Sentenz; die Sentenzen] »Substantiv [zɛnˈtɛnt͡s]
ítélet kimondása kifejezés	die Urteilsverkündung [der Urteilsverkündung; die Urteilsverkündungen] »Substantiv [ˈuːɐ̯taɪ̯lsfɛɐ̯ˌkʏndʊŋ]
ítélet törlése kifejezés	die Kassation [der Kassation; die Kassationen] »Substantiv [kasaˈt͡si̯oːn]
ítélet végrehajtása kifejezés	die Urteilsvollstreckung [der Urteilsvollstreckung; die Urteilsvollstreckungen]◼◼◼ »Substantiv
ítéletet alkotó ember kifejezés	der Beurteiler [des Beurteilers; die Beurteiler] »Substantiv
ítéletet (ki)hirdet	ein Urteil verkünden◼◼◼
ítéletet hoz	ein Urteil fällen◼◼◼
ítéletet törlő bíróság kifejezés	der Kassationshof »Substantiv
ítéletet írásba foglal jog	ein Urteil abfassen
ítélethirdetés	die Eröffnung des Urteils
ítéletidő főnév	das Unwetter [des Unwetters; die Unwetter]◼◼◼ »Substantiv [ˈʊnˌvɛtɐ]Micsoda ítéletidő! = So ein Unwetter!
ítéletnap főnév vall	der Gerichtstag◼◼◼ »Substantiv
ítéletnap főnév	der Ejüngster TagSubstantiv
ítéletre megérett	spruchreif »[ˈʃpʁʊxˌʁaɪ̯f]
ítéletszerű	sentenzhaft
ítéletszerű melléknév	sentenzartig »Adjektiv
ítéletvégrehajtó főnév	der Scharfrichter [des Scharfrichters; die Scharfrichter]◼◼◼ »Substantiv [ˈʃaʁfˌʁɪçtɐ]
ítélkezik ige	urteilen [urteilte; hat geurteilt] (über mit Akkusativ)◼◼◼ »Verb [ˈuːɐ̯ˌtaɪ̯lən]Nincs jogod, hogy ezek az emberek felett ítélkezzél. = Du hast kein Recht, über diese Menschen zu urteilen. richten [richtete; hat gerichtet] (an mit Akkusativ)◼◼◼ »Verb [ˈʁɪçtn̩] aburteilen [urteilte ab; hat abgeurteilt]◼◻◻ »Verb auslassen (sich) (lässt sich aus) [ließ sich aus; hat sich ausgelassen] (über mit Akkusativ) »Verb [ˈaʊ̯sˌlasn̩]
ítélkezik	Recht sprechen◼◻◻
ítélkezés főnév	das Gericht [des Gericht(e)s; —]◼◼◼ »Substantiv [ɡəˈʁɪçt]
ítélő melléknév	beurteilend◼◼◼ »Adjektiv [bəˈʔʊʁtaɪ̯lənt]
ítélőképes	urteilsfähig◼◼◼
ítélőképesség főnév	das Urteilsvermögen [des Urteilsvermögens; —]◼◼◼ »Substantiv [ˈuːɐ̯taɪ̯lsfɛɐ̯ˌmøːɡn̩] die Urteilskraft [der Urteilskraft; die Urteilskräfte]◼◼◻ »Substantiv die Urteilsfähigkeit [der Urteilsfähigkeit; die Urteilsfähigkeiten]◼◼◻ »Substantiv
ítélőszék főnév	das Tribunal [des Tribunals; die Tribunale]◼◼◼ »Substantiv [tʁibuˈnaːl]
ítélőtábla főnév	das Oberlandesgericht [des Oberlandesgericht(e)s; die Oberlandesgerichte]◼◼◼ »Substantiv [ˈoːbɐˌlandəsɡəʁɪçt]

12 >↑

ítél németül

Korábban kerestél rá

Online szótárak

Érdekelhet még