Svéd | Magyar |
---|---|
erkänd [erkänt, ~a] adjektiv | elismert◼◼◼melléknév bevallott◼◻◻melléknév |
erkänna [erkände, erkänt, erkänd n. erkänt, pres. erkänner] verb | elismer◼◼◼igeElismerte a hibáját. = Han erkände sina misstag. bevall◼◼◻igeMuszáj bevallanom: hazudtam. = Jag måste erkänna: jag ljög. elfogad◼◼◻ige beismer◼◼◻ige igazol◼◼◻ige enged◼◼◻ige |
tillerkänna [-erkände, -erkänt, -erkänd n. -erkänt, pres. -erkänner] verb | elismer◼◼◼ige megítél◼◼◻ige |
underkänd [-känt, ~a] adjektiv | elégtelen◼◼◼melléknév el nem fogadott◼◼◻melléknév jóvá nem hagyottmelléknév |